7.Fejezet

7.fejezet-Távol mindentől és mindenkitől:

Rob szemszöge:


A mai este koránt sem úgy sikeredett ahogyan terveztem.
Az anyám most sem tudta kontrolálni magát, de mit is gondoltam...
Nagyon röstelltem miket szegény Kristen fejéhez vágott!Már így is eléggé félt, és sajnos félelme beigazolódott.Annyira dühös voltam, hogy legszívesebben felpofoztam volna anyámat.De nem tehettem, soha nem emelnék kezet egy nőre, főleg nem a szülőmre.
Biztos vagyok benne hogy nem is Kristennel volt problémája, hanem velem.Minden szavát felém intézte, jelezve hogy sohasem volt és nem is lesz megelégedve velem, és sajnos Ő játékszer volt a számára.
Elegem van.Nem bírom tovább elviselni a fennkölt stílusát, úgy döntöttem elmegyek.Mit képzel magáról, ki ő hogy bántson valakit akit nem is ismer, ha baja van velem akkor ezt nekem mondja nem máson verje le.
Még nem tudom hogy hova is megyünk, de mindenképpen elnézést kell kérnem Kristentől az anyám nevében is, én szégyellem magam.
Ő nem kérdezett semmit, csak követett, de maikor rápillantottam láttam szemeiben a fájdalmat és a sértettséget, ami teljesen érthető is.
Lehajtott fejjel, nyitottam ki neki a limuzin ajtaját, majd beszálltam a másik oldalon.
Amíg a sofőrre várakoztunk kínos csend telepedett ránk, amit végül én törtem meg.
-Sajnálom!Nagyon szégyellem amit az anyám mondott!Ő egy szörnyű ember, és....-kezdtem bele, de azonban nem tudtam befejezni, mert szavamba vágott.
-Ne mondj ilyet, hiszen az anyád, biztosan nem olyan rossz!Egyszerűen csak nem kedvel, ennyi.-mondta majd lesütötte gyönyörű szempárját.
Közelebb húzódtam hozzá, és kezeit tenyerembe helyeztem, ekkor ismét rám pillantott.
-Nem, ő senkit sem kedvel !Csak a flancos barátait..., talán még őket sem!Csak jópofizik, hogy feljebb kerüljön a ranglétrán.Ne vedd magadra viselkedését, már sok éve én sem teszem.-mondta majd a mondat végén elmosolyodtam.
Viszonozta , és Ő is megvillogtatta gyönyörű fogsorát.Elvesztem tekintetében.Mi van velem?A választ nem tudom.De nagyon jól érzem magam vele, és megbízom benne, pedig csak pár órája ismerem, még is van benne valami, ami megnyugtat.
Úgy éreztem ki kell öntenem valakinek a szívemet, és hogy Ő megért, és nem fog hülyének nézni.
-Tudod...., néha azt kívánom, bár ne lennének szüleim, vagy legalább ne ők!-kijelentésem hallatán összerezzent.
Nem tudtam miért, mi rosszat mondtam.Teste megmerevedett, aggódni kezdtem.
-Ne mondj ilyet!Ők a szüleid, akármilyenek is.Biztos vagyok benne hogy nagyon szeretnek, még ha nem is látod ezt!Szerencsés vagy hogy ilyen életed lehet, és hogy melletted állnak, hidd el!-hangjában volt valami,...valami fájó, tétováztam rákérdezzek e.Végül megtettem.
-Mi a baj?Valami rosszat mondtam?Megbántottalak?Mert ha igen én....
Nem tudtam befejezni, mert ujját szám elé helyezte.
-Nem, dehogy is!Semmi rosszat nem tettél vagy mondtál, csak ez a téma nekem eléggé érzékeny.-hirtelen arca szomorúvá vállt, és szemeit ismét leemelte arcomról, legnagyobb bánatomra.
-Tudod,a szüleim még kiskoromban meghaltak, repülőgép balesetben....És szerintem meg kellene becsülnöd hogy ha még így is , de neked ott vannak!-szipogta.
Könnyei leperegtek arcán.
-Sajnálom, nem akarok itt siránkozni, nem ezért jöttem...
-Hé, ne butáskodj!Sírd csak ki magad!-mondtam, majd szorosan karjaimba zártam,és magamhoz öleltem.
Nem tiltakozott, karjaimba bújt és zokogásban tört ki.
A szívem majd megszakadt!Nem akartam Őt így látni, boldoggá akartam tenni, és el is határoztam ma este mindent megteszek hogy felvidítsam.... 
Még hosszú percekig karjaimban tartottam, majd miután kissé megnyugodott, kibontakozott ölelésemből.
Nem tudtam mit mondjak, mit tegyek, amivel kicsit elfeledtetem vele ezt a szörnyűséget.Így csak hallgattam.
-Köszönöm hogy ilyen kedves vagy!Ez igazából szokatlan nekem, senki sem szokott azzal foglalkozni hogy mi van velem, használnak aztán...-a mondatot nem fejezte be, a anélkül is értettem mire gondol.
Nem tudom megmondani miért törődöm vele, ez olyan mint ha nem is én lennék.Olyasmit hoz ki belőlem amit már hosszú évek óta senki sem.Amit nagyon mélyre elástam magamban, nehogy felszínre törjön, a törődés és a szeretet...De most még is, nem akarom,de egyszerűen ezt nem tudom irányítani, és úgy érzem a hosszú évek munkája, az álarc kezd lehullani.És visszatérni az a Rob akit nem akarok.
Ha valamit megtanultam életem során az az, hogy ha szeretsz az nagyon fájhat is.És nekem fájt is.Miután annyira csúnyán becsaptak hónapokig egy senki voltam, csak a szobámban kuksoltam és vedeltem a sört, vagy néha a változatosság kedvéért kimozdultam otthonról, de akkor is csak egy szórakozóhelyre.
Lányokkal vettem körül magamat, és minden éjjel más és más  kényeztetett, belegondolva talán nem is élveztem..Sokszor voltam durva és erőszakos, és hogy befogjam a szájukat több pénzt adtam.
Sértett voltam , és megsebzett.Elhatároztam hogy soha többet nem fogok szeretni, nem hogy szerelembe esni.
De most....Kezdek érezni valamit, nem ismerem Őt de, valahogy még is magaménak érzem.
Ez vagyok én, ez a Robert Pattinson, és nem a bunkó, arrogáns, és senkivel sem törődő.De az annyival könnyebb, annyival...
Kristen még mindig mellettem ült szótlanul.Idő közben a sofőr is megérkezett.Fogalmam sem volt hogy hogy hova vigyem, csak azt tudtam hogy jó messze innen.
Rám emelte kérdő tekintetét, nyilván kíváncsi volt merre viszem.
-Hova szeretnél menni?-tettem fel a kérdést.
Látszott rajta hogy legondolkodott, majd megrántotta a vállát.
-Nekem itt is jó lesz....-válaszolta, majd az alsó ajkába harapott.
Először nem értettem mire céloz, de hamarosan rájöttem.Azt hiszi hogy le akarom fektetni.Persze kívánom Őt, nagyon is!Legszívesebben most rögtön magamévá tenném, de ez eddig eszembe sem jutott.Csak el akartam vinni valahova, aztán ha úgy alakul persze nem ellenkeznék.
-Én....nem erre gondoltam!-mondtam mélyen a szemeibe nézve, a mondat végén elmosolyodtam.
Az arca értetlenséget tükrözött, nyilván szokatlan volt neki a helyzet.
-Azt gondoltam elmehetnénk esetleg vacsorázni vagy....-kezdtem bele de szavamba vágott.
-Rob én.... hogy is mondjam?Szóval....én nem keverem a munkát az érzelmekkel!-jelentette ki határozottan.Majd lesütötte szemét, és a kárpitot kezdte tanulmányozni.
-Nem, én sem szoktam....Ne hidd azt hogy bármit is érzek irántad!A szexen kívül nem vagy a szememben senki.-vetettem oda keményen.
Szavaim hazugságban áztak.Fájtak amit mondott.Nem mondom hogy szerelmes vagyok belé, de tudnék az lenni, és ez jóval több annál amit eddig bármelyik hivatásos iránt érzetem.Pont most, amikor elhatároztam magamat, hogy nem leszek gyáva, nem félek kötődni, mert ez egy nagy hülyeség....Pont most adja ezt a pofont.Nem hazudok, nagyon fájt, mélységesen.De hát mit is gondoltam?Már a csókot is visszautasította, miért lenen más mint a többi?Nem vonzódik hozzám, ennyi az egész.Majd csak túl leszek rajta....
Egészen biztosan így lesz!Nyugtattam magamat, de legbelül tudtam nem igaz fele sem.
Kell nekem kedvesnek lenni...a fenéket.Ő sem érdemel többet mint bárki más!Egy éjszakát, vagy max kettőt de ennél semmivel sem többet.
Néma csend volt a járműben.Kristen még mindig maga elé bámult.
-Mire vársz?Tedd azt amiért fizetlek!-utasítottam.
Végre rám pillantott.Tekintetében volt valami szomorúság de biztosan csak bebeszélem magamnak.
Nem sokáig habozott, kezei férfiasságomra tapadtak és játékba hívták azt.Gyors mozdulatokkal juttatott egyre közelebb az édes kielégüléshez....

6.Fejezet

6.fejezet-A vacsora:

Kristen szemszöge:

A tenyerem izzadt, a lábaim remegtek mint a kocsonya, nagyon izgultam.Mi lesz ha kinéznek onnan, mi lesz ha kinevetnek?
Rengeteg kérdés kavargott gondolataimban, azonban idő nem adódott kibontakozásukra mivel megérkezett a limuzin amit Rob küldött.
Nagyon féltem, még is miért engem hívott, hogyan fogok én ott elvegyülni?
Nyugi Kristen, semmi baj nem lesz, próbáltam nyugtatni magamat több kevesebb sikerrel.Végül leküzdöttem kétségeimet és beszálltam a járműbe, ami hamarosan el is indult.
Nagyon szép volt belülről, és ha már csak a kocsi ilyen flancos az esemény mennyire lesz nagyszabású?
Türelmetlenül tördeltem ujjaimat.Nem kellett volna igent mondanom, kész őrület ez az egész.
Visszakozni azonban már nem volt lehetőségem.
A limuzin begördült a kapun és megállt a bejárat előtt.
Remegő térdekkel szálltam ki, és megigazítottam a ruhámat.Rengeteg ember volt ott.Pompa és fényűzés, ez a két szó jellemezte legjobban a látottakat.
Egy szőnyeg volt leterítve egészen a bejáratig, mint ha csak egy díjátadóra készülnék.
Berezeltem, kár is lenne tagadni.Sem tudtam merre kapjam tekintetemet, minden annyira mesés volt.Mit keresek én itt?Ezt a kérdést ismételgettem magamban, ezerszer és ezerszer...
Csak álltam a kocsi mellett és meg sem tudtam moccanni, lábaim gyökeret vertek.Kétségbe voltam esve.
Úgy döntöttem elmegyek.Mit is gondoltam?Teljesen hülyének fognak nézni, én nem ide tartozom, nagyon nem.Én egy tornacipős, melegítős hétköznapi lány vagyok, nem pedig egy díva.
Már éppen sarkon akartam fordulni, és menteni ami még menthető, azonban valaki elkapta a karomat és maga felé fordított, elzárva előlem a menekülőutat.
-Hova igyekszel?-lehelte nyakamba.Annyira közel vont magához hogy éreztem leheletét.Beleborzongtam...
Bőröm libabőrös lett, még senki sem váltott ki ilyen reakciót belőlem, főleg ennyire rövid ismeretéggel.
Belenéztem csillogó szemébe és elvesztem benne már sokadszorra.A szürkeség csak úgy vonzott és elnyelt.
A lábaim még mindig remegtek de most már nem az idegességtől, hanem közelségétől.
Karjaiban tartott, kezei szorosan derekam köré fonódtak, és ha most nem fog valószínűleg menten összeesem.
Köpni nyelni nem tudtam, de úgy láttam éppenséggel Ő sem a  szavak embere.Jóleső volt közelsége, legszívesebben sohasem szabadultam volna ki szorításából, azonban ezt nem tehetem.
Nagy nehezen rendeztem gondolataimat, és végre megszólaltam.
-Ne haragudj, de azt hiszem ez nem volt jó ötlet.Elmegyek,.... sajnálom!-mondtam és lehajtottam fejemet.Féltem ha tekintetünk újra találkozik, nem tudok uralkodni magamon.
Meg akartam csókolni, pedig én nem " nyálcserézek" akárkivel, csak akit szeretek.Ő valahogy még is mágnesként vonzott.Ezt nem tudom megmagyarázni, érezni kell.Mint egy hurrikán ami csak felkap és magával ragad...
Gondolatmenetemből lágy hangja ébresztett fel.Kezét állam alá tette és felemelte azt, hogy újra láthassa szememet.
-Mi a baj?-kérdezte.Hangából áradt az aggodalom, amit nem tudtam mire vélni.
Rövid szünet után ismét megtaláltam hangomat:
-Félek!Én, én....nem vagyok idevaló!Ki fognak nevetni!-siránkoztam.
Azonban reakciója nem az volt amire számítottam.Arcára édes mosoly kúszott és végigsimított arcomon, a hatás most sem maradt el.
-Ne butáskodj!Még hogy te ne lennél idevaló?Ezen mosolyognom kell.Nálad fenségesebb, gyönyörűbb, kedvesebb lányt még nem láttam.Bármelyik úri cafkánál jobb vagy, higgy nekem!Nincs mitől félned!-mondta majd bátorítólag megszorította kezemet.
Elmondani sem tudom mennyire jólestek szavai.Bele is pirultam amit valószínűleg észre is vett, mivel elővette szexi féloldalas vigyorát.
Érzéseimet most sem tudnám szavakba önteni, egyszerűen mint ha már ezer éve ismerném.Ha a közelemben van megnyugszom, biztonságot ad.
Néhány percig csak álltunk egymást nézve és, biztosan kíváncsi volt döntésemre.
Végül dűlőre jutottam, legyen.Hisz semmit sem veszthetek.Soha többet nem kell találkoznom ezekkel az emberekkel.Ha nem érzem jól magamat maximum elmegyek.
Rob még mindig engem vizslatott.Ráemeltem tekintetem és bólintottam.
Nagyon örült döntésemnek.
-Köszönöm!-hálálkodott.
Majd átkarolt és a bejárat felé vezetett.
Belépve a hatalmas térbe, szinte lesett az állam.Nem gondoltam hogy ezt még lehet fokozni, de még is.
A csillár kristályból ragyogott, és minden annyira mesebelien gyönyörű és káprázatos volt.
Tegnap este már volt szerencsém látni a házat, de így teljesen más volt, tele díszekkel, fényekkel...
Robert látta hogy megtorpantam, így ismét visszahozott a valóságba.
-Gyere, bemutatlak a szüleimnek.-mondta, és megragadta kezemet és magával húzott az étkezőbe.
Rengetegen voltak ott.Mind gazdag, jómódú és tehetős, egyszóval az ellentétem.Ismét kezdett eluralkodni rajtam a pánik.Azonban nem tudtam menekülni, mivel hamarosan egy gyönyörű hölggyel és egy öltönyös úriemberrel szemben találtam magamat.Arra következtettem hogy ők lehetnek a szülei.A felismeréstől még inkább kellemetlenül éreztem magamat.
-Anya, apa. had mutassam be a kísérőmet!A neve Kristen.-szólalt meg Rob.
-Örvendek!-mondtam bizonytalanul, és halkan.
Ekkor beigazolódott félelmem, az édesanyja szemében megvetést és lenézést véltem felfedezni.Még nem is ismer de már is utál.
-Jó estét kisasszony!-köszönt apja felém.
Azonban anyukájától már nem kaptam meg a kedvességet.
-Ez most komoly fiam?Megmondtam hogy milyen fontos nekem ez a vacsora, és te megint csalódást okoztál.Jobbat nem tudtál találni, csak azt a kis csitrit.Valószínűleg egy olcsó kis cafka akit az ágyadból rángattál ki!-szűrte fogai közül, annyira halkan hogy senki se hallhassa, de én tisztán értettem minden szavát.
Sírni volt kedvem.Még is hogy képzeli hogy ilyeneket mond rólam?Ki ő hogy véleményt alkosson, hisz nem is ismer!
Úgy döntöttem nem adom meg neki azt az örömöt hogy sírni lásson.Nyugodtan és tartással akartam elhagyni a helyiséget, és azt az egész Istenverte eseményt.
-Bocsássanak meg, de mennem kell....-mondta és már indultam is kifele, azonban Rob karom után kapott, és visszarántott maga mellé.Keze hátamra simult és nyugtatólag simogatni kezdte a területet.
-Sajnálom anya.Tudod mit?Én sem csalódtam benned!Szégyellem hogy a fiad vagyok!-vetette oda a szavakat keményen.
Majd rám emelte pillantását és megszólalt.
-Menjünk szépségem.-mondta majd elindult  a kapu felé.Még visszanéztem majd követtem Őt.
Megvédett, szembeszállt a szüleivel miattam.De miért, csak tegnap látott először.
Nagyon hálás voltam neki.Nem tudom hova akar vinni de szívesen mentem vele, reméltem ma este még választ kapok kérdéseimre....

5.Fejezet

5.fejezet-Fájdalom

Kristen szemszöge:

Az estém mondhatni nagyon "mozgalmas" volt.
Amint hazaértem  rengeteg mindenen elgondolkodtam.
A mai éjjel, emlékezetes marad számomra.Még sohasem élvezet annyira senkivel az együttlétet mint vele, még a néhai szerelmemmel sem.
Gyengéd volt, még is heves, lágy de egyben erős is.Ahogyan hozzámért még a nevemet is elfelejtettem.Olyas valamit éltem át mint még soha az életemben.Tudom ezek nagy szavak, de ez az igazság.
Ma este éreztem igazán nőnek magam.Olyas valakinek aki számít, aki nem csak szégyene a világnak.
Rólam sosem gondoskodott senki.A szüleim meghaltak, egyedül hagytak, egyedül végtelenül.
Még kicsi voltam, magányos és senki sem volt ott hogy megvigasztaljon, senki sem volt ott hogy átöleljen.Esténként minor lehunytam a szemem abban reménykedtem hogy minden más lesz.Hogy lesz aki szeret, akinek fontos vagyok.Úgy éreztem azért hunytak el, azért nincs családom mert nem érdelem meg, nem vagyok rá méltó.
Egy senki vagyok, és mire jutottam?Pénzért adom oda magamat olyas férfiaknak akik semmibe vesznek.Egyik sem különb.Mind csak kéjt hajhássza, aztán ha ezt megkapta eldob mint egy rongyot.Senkinek sem volt még fontos hogy én hogy érzek, hogy nekem hogyan lenne jó.
Semmire sem tartom a férfiakat.Úgy gondolom nekik, mi nők csak játékszerek vagyunk, akik jó a hálószobában de arra már nem hogy gondoskodjanak rólunk.
De ma éjjel,..úgy éreztem mint ha lenne remény, mint ha még nekem is járna a boldogságból.Mint ha én is jelentenék valamit.
Olyan gyengéd volt, és gondoskodó.Úgy éreztem törődik azzal hogy mit érzek.Ahogy szemeimbe nézett, láttam tekintetében valamit,...valamit amit még soha sem...
De ha erre gondolok, a fellegekből vissza kell essek a földre, vagy inkább a pokolba.Mert nekem ott a helyem.
Mind ezt csak bebeszélem magamnak, dehogy is érek bármit is.Ő sem más, de még is... valahogy ,....valahogy mint ha Ő lenne az egyetlen vékonyka kötél ami még megmenthet, pedig nem is ismerem,de bízom benne.Ezt nem tudom megmagyarázni....Higgyenek bolondnak, de...amikor belenéztem gyönyörű szürkés szemeibe, mint ha... otthonra leltem volna.
Abban a pillanatban képes voltam hinni, hinni abban hogy megtaláltam azt az embert akire mindig is vártam.
De ez mind csak álom, egy meseszép illúzió.
Csak azért voltam ott hogy testileg kielégítsem, ennél semmi több!
Törődj bele Kristen!Nem vagy semmire sem jó.
Soha nem lesz senki aki egyszer megszeret, aki mellett boldog lehetsz.Szokd meg, te egy senki vagy, csak egy porszem a világban, aki még a boldogságot sem érdemli meg.
Egyedül vagyok mint a kisujjam...és egyedül is leszek míg élek.
Annyira hiányzik anyu hogy esténként tanácsot adjon, és apu hogy megvédjen....
A szüleimet akarom!!
Kívülről próbálok erős maradni, de belül...darabokban vagyok..a szívem ezer sebből vérzik.
Mentsen meg valaki...kérem!!
Adjon valaki értelmet az életemnek! Nincsen senkim, csak....szeressen valaki, ez olyan szörnyű kérés?
Teljesen kiborultam, csak zokogtam mint valami gyerek.Talán az is vagyok legbelül, egy gyerek aki szeretetre vágyik....

                                                                                   *
Az este nagyon szét voltam esve.Nem tudom hogy mi ütött belém, egyszerűen elkeseredett voltam.Nem akarom ezt csinálni. Utálok idegen férfiakkal ágyba bújni, és jópofizni.Ez nem én vagyok, azonban a szükség megkívánja.
Szeretnék normális életet élni, mint minden korombele, de tudom ez lehetetlen.Amibe belekeveredtem túl bonyolult ehhez.De legalább nem mondhatom azt hogy unalmas az életem, ezt biztosan nem állíthatom.
Csodás nap van ma.A sugarak bevilágították a szobát, azonban nekem élni sem volt kedvem.
Nincs semmi programom mára, senki sem hívott, így lesz egy nyugodt szombatom.
Azonban úgy tűnik ezt elsiettem, mivel megszólalt a telefonom.
-Ahh, ne már.....-nyöszörögtem, és álmosan kászálódtam ki a párnák közül.
A pokolba kívántam jelenleg a kedves telefonálót.
-Tessék!-szóltam bele álmos hangon.
-Ö...,  Kristen?-szólalt meg egy férfi.
Hangja nagyon ismerősen csengett fülemben.Amint aránylag magamhoz tértem be is azonosítottam a hang tulajdonosát.
-Robert?-kérdeztem.
-Igen, felébresztettelek?-jött a kérdés a vonal másik végéről.
-Áh nem, dehogy is!Minden nap reggel 7 órakor kelek.-viccelődtem-Érzed a hangomban az iróniát?-kérdeztem.
-Oh, és sajnálom, tényleg!Nem akartalak ilyen korán zargatni, de nagyon fontos lenne.-mondta.
-Tényleg?Nagyon fontos?Talán nem bírsz a farkaddal?-nevettem fel.
-Hahaha, nagyon vicces.Elismerem félreérthető voltam, de másról van szó.Szívességet kérnék.-válaszolta.
Nem válaszoltam rögtön.Még is milyen szívességet kérhetne tőlem?Nem is ismer. mindössze egyszer feküdt le velem, tegnap este.Miben segíthetnék én neki?
-Még is miféle szívességet? -tettem fel a nagyon is érdeklő kérdést.
-Szóval, lenne ma nálunk egy vacsora, és kellene egy kísérő.És mivel senki sem jutott sz eszembe így....
-Komolyan engem akarsz megkérni?De hát nem is ismersz.-vágtam szavába.
-Tudom, tudom, de nagyon fontos lenne,... és fizetnék is érte!-tette hozzá.
-Na jó menj a francba!-csattantam fel.
-Még is minek képzelsz te engem?Azt hiszed a pénzedért bármire rávehetsz, hogy bármire kapható vagyok egy kis pénzért?-kérdeztem indulatosan.
-Nem , dehogy is, sajnálom!Nem ezt gondolom.Csak tényleg nagyon fontos lenne ez az esemény és, jó lenne ha elkísérnél.-hangja szinte esdeklő volt.
Elgondolkodtam.Végül is miért ne.Mindig is szerette volna elmenni egy ilyen flancos eseményen részt venni. És talán még jól is érezhetem magamat.
-Rendben.És mit kellene felvennem?-kérdeztem.
-Komolyan?Nagyon hálás vagyok!!-szinte már kiugrott a bőréből.-Szerintem egy koktélruha megfelelne a célra.-tette hozzá később.
-Akkor jó, és mikorra menjek, és hova?-tudakoltam.
-Csak add meg a címedet és a sofőröm érted megy este hétre.-adott választ.
Miután lediktáltam a címet elköszöntünk egymástól.
Remélem nem fogom megbánni hogy igent mondtam.Talán még élvezni s fogom.
Majd meglátjuk, azonban fogalmam sincs hogy mit is vegyek fel.Így hát a gardróbhoz siettem.
Nagy fejtörést okozott mire dűlőre jutottam, de végül sikerült választanom.
Egy gyönyörű barna ruhát választottam egy szintén sötét tónusú magassarkúval.
Ahogy telet az idő egyre jobban vártam az estét, egy biztos ez sem lesz egy szokványos szombat....

Kristen ruhája a vacsorára

4.Fejezet( TELJES)

4.fejezet-Családi gondok

Közelsége megőrjített.Már csak apró milliméterek választottak el telet ajkaitól.Úgy éreztem a szívem mindjárt kiugrik a helyéről.
Úgy döntöttem kockáztatok, maximum visszautasít, bár az nagyon rosszul érintene, engem még senki sem kosarazott ki.
Ajkaink végre összeértek, a távolság megszűnt.Lágyan értem hozzá, kínzóan lassan játszottam ajkaimmal.
Beletúrtam hajába és még közelebb vontam magamhoz.
Azonban beigazolódott félelmem.Bár nem tolt el magától, de nem csókolt vissza.Csak feküdt ott mint egy élettelen fadarab.
Hatalmasat csalódtam.Azt hittem élvezte ezt az estét, mert én nagyon.Talán valamit rosszul csináltam, nem figyeltem rá oda eléggé.De miket is beszélek?Hiszen Ő egy senki számomra.Miért is kellene odafigyelnem rá?Csak azért van itt hogy kielégítsen, amiért nem mellesleg sok pénzt fizetek neki.
Nem tudom mi ütött belém,miért is törődtem vele akár egy pillanatra is.
Megalázva éreztem magamat, mint akit becsaptak.
Nem szóltam hát semmit, egyszerűen csak feltápászkodtam a földről, és miután összeszedtem a ruháimat bementem a házba, fel egyenesen a szobámba.
Ott aztán gyorsan magamra kaptam egy pólót és egy farmert majd előkerestem a pénztárcámat, hogy kifizethessem.
Az ablakból láttam hogy éppen öltözködik, alig vártam hogy végre eltűnjön innen.
Nem akartam látni soha többet.
Miután felöltözött lemenet a halba hogy kiengedjem.
Amikor meglátott zavartan nézett maga elé.Nem szóltam semmit, odamentem hozzá és átnyújtottam neki a pénzt.
Nem nyúlt érte.Nem értettem, hiszen ezért van itt, a fizetségért.
-Mi az talán nem jó a pénzem?-kérdeztem gúnyosan.
Hangom hallatán összerezzent, valószínűleg érezte haragomat.
-Most miért vagy dühös?-tudakolta.
-Mi van most már tegezel is?-kérdeztem vissza.
Elmosolyodott de nem volt őszinte vigyora, sokkal inkább gúnyos.Nem értettem, még neki áll feljebb?
-Most azért csinálod ezt mert nem csókoltam vissza?-kérdezte.
Ne válaszoltam, csak megrántottam a vállamat.
A pénz még mindig a kezemben volt , és nem úgy láttam mint ha nagyon szándékozna elvenni tőlem.
Egyszer csak hirtelen ellépett előlem és a bejárat felé sietett.De mielőtt még kilépett rajta visszafordult.
-Tudod, nálad bunkóbb embert még nem láttam!Az hiszed hogy te mindent megtehetsz mert sok pénzed van?Hát rosszul gondolod.Nem te vagy a világ közepe.- csattant fel.
-És a pénzedet pedig tartasd meg!Csak attól fogadok el fizetséget aki elégedett is velem.-mondta.
Már majdnem kilépett az ajtón amikor karja után kaptam.
Visszahúztam a házba és becsuktam mögötte az ajtót.Tekintete rémületet sugárzott.
Szorosan nekipréseltem az ajtónak, egy csöppnyi hely sem volt közöttünk...
Szaporán szedte a levegőt, látszott rajta hogy meglepődött.Kissé félt, de nem tudom mitől.Képtelen lennék bántani.Egymás tekintetét fürkésztük, rabul ejtett gyönyörű zöld szempárja.
Mondani akartam valamit, de egy értelmes szó sem jött számra.
Nem tudom mi van velem, tényleg fogalmam sincsen.Miért hoz ennyire nehéz helyzetbe közelsége.Ma láttam először, még is mint ha valami láthatatlan kapocs lenne közöttünk
Meseszép lány, de már rengeteg szebbnél szebb nővel volt dolgom, most még is, szinte forr a vérem.
Még mindig szorosan fogtam, éreztem nem áll túl stabilan lábain.Talán még sem vagyok annyira közömbös a számára?Mosolyra késztetett reakciója.
Percekig csak álltunk az ajtónak támaszkodva majd végre megszólaltam.
-Vedd el a pénzt!-utasítottam.
Először nem mondott semmit, majd miután rendezte gondolatait és megigazította ruháját megszólalt.
-Előbb eressz el!-mondta, hangja bizonytalan volt, néhol megcsuklott.
Elmosolyodtam, egészen biztos hogy nem hagyom hidegen.Lassan eleresztettem és egy lépéssel hátrébb léptem.
Úgy látszott mint ha kissé megkönnyebbült volna majd megrázta fejét és a kezemben lévő összeg után nyúlt.
Azonban az utolsó pillanatban elhúztam a kezemet.Felhúzta szemöldökét, kérdőn tekintett rám.
-Csak hogy tudd, megérdemled a pénzt.Élveztem az estét, nagyon is!-erősítettem meg, ezzel eloszlatva a felmerülő kételyeit.
Felnevetett, kacaja fülemben csengett,Édes hangja magával ragadott.
-Akkor jó!-mondta.-Örültem hogy "megismerhettelek".-az utolsó szónál idézőjelet formázott ujjaival.
-Úgyszintén.-vallottam be én is.
Még percekig csak álltunk egymás előtt aztán egyszer csak megmozdult és az ajtóhoz lépett.
Most először éreztem azt egy este után hogy nem akarom hogy elmenjen.Olyan jó lett volna ha itt marad, és még jó párszor enyém lenne.De nem felejthetem el hogy ez nem jelent semmit, ez a munkája semmi több.
Miután elköszöntünk egymástól, kikísértem a kapuig.
Láttam ahogy beszáll a taxiba és elhajt vele.
Hiányérzetem volt, de ezt nem érezhetem.
Miért,miért akarom még látni?Hiába hazudok magamnak valami van benne ami nagyon is vonz
Az este sok mindenen  elgondolkodtam és csak nagyon nehezen jött álom a szememre.
Másnap reggel kipihenten ébredtem, és leperegtek szemem előtt az éjjel történtek, és ez mosolyra késztetett.Még sosem töltöttem egyetlen egy nővel sem egynél több éjszakát de most úgy érzem ezen változtatnom kell..Látni akarom.És mivel meg is van a száma ennek nincsen akadálya.
Úgy érzem ha a világ összes pénzét kérni akkor azt is kifizetném csak hogy újból az enyém legyen.
Ez megijeszt.Nem szabadna így gondolnom.Megfogadtam hogy soha többet nem lesz komolyabb kapcsolatom egy nővel sem.Tudom az hogy néha lefekszünk még nem jelent párkapcsolatot, de onnan már csak pár lépés és azt hiszem képes lennék beleszeretni.
Két lehetőség van, vagy elfelejtem és soha többet nem találkozom vele, vagy pedig kockáztatok és felkeresem.
Nem tudom, csak azt hogy nagyon jól érzetem magamat tegnap és újra ezt akarom.
Miután befejeztem az elmélkedést felöltöztem és elmentem reggelizni.
Az ebédlő azonban nem volt üres, a szüleim hazaértek az üzleti útjukról.Hát ez remek, már csak ez hiányzott.Nincs kedvem jópofizni nekik.De ezért megpróbálok magamra erőltetni egy kis jómodort.
Rendezve gondolataimat léptem be az ebédlőbe.
-Jó reggelt kicsim.-üdvözölt anya.
-Jó reggelt fiam.-mondta apa is.
-Nektek is.-viszonoztam vonakodva.Majd azt asztalhoz ültem és az étel után nyúltam, minél hamarabb túl akarok esni rajta.
Egy jó ideig csendben ültünk és csak fogyasztottuk a reggelit.Azonban ez a némaság nem sejtet jót, mint vihar előtt a csend.És érzésem hamarosan be is bizonyosodott.
-Kisfiam, beszélnünk kellene.-szólalt meg végül anyám.
Kelletlenül raktam le kezemből a villát és ránéztem.
-Tudunk a tegnap esti ki találkádról, és azt is tudjuk hogy ez nem az első alkalom volt.Nézd, megértjük hogy egy jóképű fiatalember vagy és vannak szükségleteid.....de ...azt nem nézem jó szemmel hogy prostituáltakat hordasz fel a lakásunkra.-mondta.
Felnevettem.Nehogy azt higgye hogy beleszólhat a dolgaimba.Eddig sem tett értem semmit, nem most akarjon mintaanyuka lenni.Köszönöm de nem kérek belőle.
-Ezzel mit akarsz mondani?-tudakoltam kissé idegesen.
-Miért nincsen egy rendes barátnőd?Rengeteg osztályunk beli gyönyörű hölgy van akik szívesen hozzád mennének és.....-azonban nem tudta befejezni mert közbevágtam.
-Ezt most fejezd be anya!-rivalltam rá.-Nem fogok csak azért férjhez menni, és elkötelezni magamat mert a köreidnek az tenne jót.Szerintem így is eléggé jól tartom a látszatot, pedig ki nem állhatom az előkelő báljaidat meg vacsoráidat!-keltem ki magamból.
Láttam anyám arcán a megdöbbentséget, talán még sosem beszéltem vele így.De ez az igazság.Soha nem tett értem semmit még is azt akarja hogy azt tegyem elsőre amit ő akar, hát nem.Az egyetlen dolog amiért még itt lakom az a pénz.Nem hiszem hogy akkor is támogatnának ha elköltöznék.Pedig sokkal jobb lenne nekem máshol.Viszont nem akarok szegényesen élni.Szeretem a pénzt mert mindent megkapok érte.Ha nem lennék gazdag Kristent sem ismertem volna meg.
Szóval a fényűzésért magamra erőltetek egy kis mosolyt, pedig ordítani lenne kedvem.
Az ebédlőben néma csend uralkodott, még mindig szavaimat emészthette, egy kis idő múlva azonban megszólalt.
-Rendben, legyen hogy te akarod.De én csak jót akarok neked fiam.És egy barátnő szerintem végre bekötné a fejed lágyát.De ha nem hát nem.Azt is tudom hogy utálod a bálokat, sajnálom de ma este lesz egy vacsora amire te is hivatalos vagy és el is fogsz jönni.Ebben vitatkozom.És nem tudom hogy honnan és kit, de valakit hoznod kell valakit, mert mindenkinek lesz kísérője.-mondta ellentmondást nem tűrően.
-Ha esetleg meggondolnád magad tudok segíteni ebben, de ha nem hát jó.Csak arra kérlek hogy akit hozol tudjon viselkedni, mert nagyon fontos nekem ez az este.-zárta le a témát anya.
Nem szóltam semmit.Látom már eldöntötte hogy mindenképpen ott leszek, és nincsen ahhoz most energiám se kedvem hogy ellenszegüljek, inkább beletörődöm.
Felálltam az asztaltól és a szobámba mentem, meg sem köszöntem az ételt.
De vajon még is kit hozzak?Egy nő sincsen az ismeretségi körömben.Csak fiú haverjaim vannak, a nőkkel kissé bonyolult a viszonyom.
Most jelenleg egyetlen lány jut az eszembe akit elvihetnék de Ő nem éppen egy barát.
Fel kellene hívnom Kristen hátha tenne nekem egy szívességet.Ha kell fizetek is érte, nagyon kell egy partner.
Úgy döntöttem nincsen más lehetőségem így kezembe vettem a kagylót és bizonytalanul tárcsázni kezdtem.
Kicsöngött...

3.Fejezet

3.fejezet-Az első alkalom

Amint megpillantottam az ajtóban, elállt a lélegzetem.Igazából nem ilyennek képzeltem el, nem úgy festett mint egy prostituált, nagyon nem.
Kinézetre egy átlagos fiatal hölgynek tűnt, semmi extra nem volt rajta.Nem volt nagy melle, feltöltött szája, miniszoknyája, egy szóval semmi olyan amivel kitűnne a tömegből.
De az arca gyönyörű volt, szemei csak úgy csillogtak, ajkai pedig hívogattak.
Nem tudom mi ütött belém de szinte megbabonázott.Ott állt előttem tűzpiros ruhában, és én meg sem tudtam szólalni, szépsége letaglózott.Tényleg fogalmam sincs mit is csinálok, miért vagyok bizonytalan,rengeteg nővel volt már dolgom, és egyszer sem történt ilyen.Nem tudom megmagyarázni de van benne valami nagyon különleges .Azt mondják Ő a legjobb a "szakmában", most már kezdem elhinni.
Megráztam a fejemet, rendeznek kell a gondolataimat, nem állhatok csak itt mint egy nagy rakás szar.Összeszedtem magamat és végre megszólítottam.
-Örülök hogy eljöttél.Nem baj ha tegezlek?-kérdeztem , hangomban érezhető volt a bizonytalanság, de úgy tűnt nem vette észre.
-Ahogy tetszik.De én nem szeretnék élni ezzel.-jelentette ki.
Bólintottam.Végül is érthető, nem akar személyeskedni.
Elindultam felé, végre megszűnt közöttünk a távolság.Amikor odaértem, szemeibe néztem.Gyönyörű smaragdzölden csillogtak, nem tudtam nem elveszni bennük.Ő is engem pásztázott, mélyen tekintetembe meredt.Aztán pillantásom ajkaira esett.Telt és vörös volt akár egy rózsa.Végigsimítottam karján, éreztem amint libabőrös lett.Elmosolyodtam, imponált reakciója.
Lassan közeledtem édes ajkaihoz, már csak milliméterek választottal él tőle, amikor elfordította arcát.
Nem értettem.Azt hittem ezért van itt, úgy éreztem magam mint akit leforráztak, és megaláztak.Talán nem kíván?Mit csináltam rosszul?Kérdeztem magamban.
Kínos volt a pillanat, kezeim derekán pihentek, vártam mit is mond.
-Én,...én nem csókolózom...-mondta halkan.Hangja bizonytalanul csengett, de én tisztán értetettem szavait.
-Az nekem túl intim,....csak azzal csókolózom akit szeretek.-folytatta.
Fejét lehajtotta, tekintete a padlóra meredt.Mint ha szégyellné magát, pedig nem kell, megértem.
Még érdekesnek is tartottam, mint ha egy kihívás lenne.Elhatároztam ma este meg fogom csókolni, persze csak ha akarja, nem fogok erőszakoskodni, majd megpróbálom később. Már csak azért is mert iszonyatosan kívánom csókját.
Még mindig leszegezte fejét, gyengéden álla alá nyúltam és felemeltem azt.
Végre a szemebe nézett.Tekintetünk ismét találkozott.Nem akartam hogy szomorú legyen, nem csinált semmi rosszat.Nem tudom miért de gondoskodni akartam róla, pedig nem kéne.Ő csak azért van itt mert ez a dolga, semmi több.Hagyd ezt abba Rob!Utasítottam magamat.
Tartotta a szemkontaktust, ismét elragadtak zöld szemei.Felemeltem kezemet és végigsimítottam bársonyos bőrén, majd hátrasimítottam arcába lógó tincseit.
-Ezt ne szégyelld, megértem!Nem baj.-mondtam.
Úgy láttam megnyugodott és egy halvány mosoly jelent meg arcán.Én is elmosolyodtam.Elengedtem derekát és Ő, a legnagyobb sajnálatomra  ellépett előlem.
Szemei bejárták a szoba minden apró szegletét.Úgy láttam tetszett neki amit lát.Később ezt szavaival is alátámasztotta.
-Gyönyörű háza van.-mondta, hangja telis tele volt csodálattal.Mosolyognom kellett, hiszen biztos látott már szebbet is, ha igaz hogy kikkel volt már dolga akkor biztosan.
-Köszönöm.-köszöntem meg a dicséretet.
Majd lassan az ablakhoz sétált.a hold fénye megvilágította bőrét, kedvem  lett volna átölelni, de ezt nem tehetem, nem felejthetem el miért is jött, úgy kell bánnom vele mint bárki mással.
Én is az ablakhoz lépetem, és elvetetem haját egyik válláról,így fedetlen maradt a terület.
Belecsókoltam.Kristen felsóhajtott, jól eső sóhaj volt.
-Nagyon szép a víz.-szólalt meg, célzott ezzel a kertben lévő medencére.
-Ha akarod úszhatunk egyet.-mondtam.
Ekkor hirtelen felém fordult.Szemei hitetlenséget tükröztek.
-Tényleg?-kérdezte lelkesen.Olyan volt mint egy kisgyerek a cukorkaboltban.Elmosolyodtam.
-Persze.A szüleim nincsenek itthon, csak mi vagyunk.-biztattam.
-Az nagyon jó lenne.Imádok úszni.-mondat.
-Akkor menjünk!-mondtam és az ajtóhoz léptem, és kinyitottam azt.
Úgy láttam még mindig hezitál, de aztán megindult és kilépett rajta.Lementünk a csigalépcsőn és hamar ki is értünk a kertbe.Felkapcsoltam a világítást.Tényleg szép volt a látvány, a fények visszaverődtek a víz kékjén.
Kristen megállt, a medence szélén, és hamarosan vetkőzni kezdett.
Elsőként magassarkújából lépett ki, majd megszabadult koktélruhájától is.Cselekedete közben végig magán érezhette pillantásomat.
Alakja tökéletes volt.Vékony, de még sem törékeny, pont olyan amilyet szeretek.Mellei egyáltalán nem voltak nagyok, nem úgy mint akikkel eddig volt dolgom.A hálószobámban általában nagy, szilikon mellű nők fordultak meg, mert a mellek a gyengéim.
De most valahogy más volt, nem zavartak kisebb keblei, formás volt mindenütt.
Miután végzett ruhái levételével, csipkés fehérneműben a medencéhez lépett és bement a vízbe.
Amint ellepte a víz, szembefordult vele, és tekintetemet kereste.
-Nem jön?-kérdezte mosollyal az arcán.Majd felém intett kezével.
Teljesítettem kérését.Miután és is levetettem gönceimet, alsónadrágban bemerészkedtem a vízbe.
-Így mindjárt jobb.-mondta-Nem baj ha úszom pár hosszt?-kérdezte.
-Nem, ahogy csak szeretnéd.-válaszoltam és a medence szélének támaszkodtam, onnan figyeltem Őt.
Miközben szememmel követtem elgondolkodtam.
Vajon miért csinálja ezt?Bár nem ismerem de nem gondolom hogy önszántából tévedt volna erre az útra.Nem tűnik olyan lánynak.Inkább egy kedves, jó családból származó gyönyörű lány aki belekeveredett ebbe az egészbe.
Nem tudom miért is törődöm ezzel, de valahogy érdekelni kezdett a dolgok miértje.
Annyira elmélyedtem gondolataimban hogy arra lettem csak figyelmes előttem termett.
-Mi a baj?-tudakolta-Talán menjek el?-kérdezte csalódottan.
-Nem dehogy, csak elgondolkodtam.-mondtam és biztatásul rámosolyogtam.Ő is így tett.
-Akkor jó.
Kezeit mellkasomnak támasztotta, majd ujjai útnak indultak testemen.
Fülemhez hajolt, és szájába vette fülcimpámat és csókokkal hintette be.Nagyon jól eső érzés öntött el.Még sosem csinálták ezt velem.
Kezeimet derekára emeltem és az ölembe kaptam.Lábait  körém kulcsolta.Amint  nőiessége ágyékomhoz nyomódott felnyögtem.Láttam ahogyan mosoly kúszik arcára.Csípője mozgásba lendült, így csikarva ki belőlem még több hangot.
Ujjai alsóm felé közeledtek, de ekkor megfordultam vele.Most Ő nyomódott a medence falához, és az én kezemben volt az irányítás.
Az akartam hogy minden érintésemet élvezze,akár csak én az övét.
A nyakához hajoltam és ismét belecsókoltam.Felsóhajtott, és apró nyögés szakadt fel torkából.
Eközben kezeim melltartója csatjához vándoroltak.Hamar kis is kapcsoltam, és levettem róla a vékony anyagot.
Számmal kebleit hintettem be apró csókokkal, újabb  sikolyok törtek elő belőle.Bőre puha és bársonyos volt, mellbimbói pedig kemények a vágytól.
Kezeim lassan utolsó testét fedő anyag felé indultak, a hasánál megálltam és végigsimítottam rajta, ismét felnyögött.Majd végre célba értem, tangájába nyúltam, majd szó szerint leszaggattam róla az apró textilt.Mindennél jobban kívántam Őt.Azt akartam hogy Ő is ezt érezze.
Lábait lehámoztam derekamról és megemelve a medence peremére ültettem testét.
Ismét végignéztem rajta.Gyönyörűen festett, immár fedetlen idomait teljes egészében megcsodálhattam.
Kezeimmel végigsimítottam lábain, és ujjamat nőiességébe mélyesztettem, ekkor felsikított.
Gyorsan mozogtam benne,majd egy kis idő után ujjamat szám váltotta fel.Nyelvemmel végignyaltam szeméremdombján majd kényeztetni kezdtem.Teste megvonaglott, hajamba markolt és még közelebb vont magához, most már semennyi távolság sem volt közöttünk.
Nyelvemmel belehatoltam, cselekedetemet halk sóhajokkal jutalmazta meg.
Nem sok idő kellett, hamarosan teste megfeszült és elérte az orgazmus.Örültem hogy eltudtam juttatni a csúcsra, hogy örömet okozhattam neki.
Én is kimásztam a medencéből és megálltam előtte.Ő felült és kezei alsónadrágomhoz indultak.Egyszerűen lehúzta rólam és bedobta a vízbe.
Viszonozni akarta ez imint átélt gyönyört így markába vette férfiasságomat.Először lassan, majd fokozatosan egyre gyorsabban siklott keze fel és le.
Férfias morgások törtek elő belőlem.Közelebb hajolt hozzám, kezeit fel akarta váltani szájával, úgy okozva nekem extázist, de én eltoltam arcát, és gyengéden visszanyomtam a földre.
Ekkor rám kapta tekintetét, szemei értetlenséget tükröztek, nyilván nem érti miért utasítottam vissza.
Pedig a válasz nagyon egyszerű.Már így is eléggé "felfokozott" állapotban vagyok, és ha még száját is bevetette volna a játékba, valószínűleg hamarosan elöntött volna az áhított gyönyör.De én Őt akartam, benne akartam átélni az orgazmust, így visszafektettem a medence peremére, és felétornyosultam.
Még mindig nem értette miért toltam el, szemei kérdően pásztáztak.De hamar választ adtam elfojtott kérdésére.
Összefontam ujjainkat, és mélyen a szemébe nézve lassan nőiességébe temetkeztem.
Hatalmas sikoly hagyta el száját, de én sem bírtam hang nélkül.
Először lassan és óvatosan mozogtam benne, majd fokozatosan gyorsulva, néha kör-körös lökésekkel kényeztetem magunkat.
Néha fenekembe markolt, így ösztönzött gyorsabb tempóra.A gyönyör nem sokáig váratott magára.Néhány lökés után elért minket az orgazmus.
Mind ketten szaporán szedtük a levegőt, oxigén után kapkodtunk.
Nem hazudom, rengeteg nővel volt már dolgom, de ez a ma este volt mind közül a legjobb.Még sosem éltem át ekkora gyönyört mint vele.
Csak úgy feküdtünk mozdulatlanul a medence szélén és egymás szemét fürkésztük.
Úgy éreztem most van itt az alkalom.Kezemmel végigsimítottam pihe puha bőrén és feléhajoltam.
A távolság vészesen fogyott közöttünk.
Bár féltem a visszautasítástól, de úgy döntöttem megpróbálom.Ölni tudtam volna egyetlen csókjáért.
Már csak pár milliméter választott el csodás ajkaitól.....


Tudom kicsit megkésve, de hoztam a frisst.Remélem  tetszik! :)
Azt szeretném kérni hogy ha nem probléma akkor a kommentet a megjegyzésekhez írjátok( persze ha kapok egyáltalán) XD
A chatben kissé követhetetlen számomra, de ha nektek úgy kényelmes az sem baj.
Szóval légyszi néhány sort.... :D

2.Fejezet

2.fejezet-Az életem:

Kristen szemszöge:

A nevem Kristen Stewart.Nos nincs mit fényezni az életem pocsék, nagyon is az.
Nem tudom szebben mondani, prostituált vagyok.Ne értse félre senki, én nem akarom ezt, de az életem rögös útja erre a pályára sodort.Hosszú történet...
A szüleim még kis koromban elhunytak, és nevelőintézetbe kerültem.Nagyon kedvesek voltak velem meg minden, de ott nem tudtam kibontakozni, bár nem mint ha ez bármikor is sikerült  volna.
Miután kijártam az általánost, és a gimit, szerettem volna tovább tanulni, de erre nem nyílt lehetőségem.
Az összes egyetem nagy pénzdíjat követelt, és ez mind csak a fél év térítési díja volt, nem tudtam kifizetni.Jó tanuló voltam, de annyira nem hogy ösztöndíjhoz juthassak.
Így hát kénytelen voltam feladni ehhez fűzött reményeimet, munkát kerestem.De mind csak átmenetinek bizonyult, még fiatal voltam ahhoz hogy bárhol is komolyan vegyenek.
Egyik este barátnőmmel hülyeségből felléptünk egy sztriptíz bárban, nagyon meglepődtem mivel sokan érdeklődtek irántam.Az nap éjjel megkerestem az egész havi lakbéremet.Az az este volt a sorsdöntő számomra.Nem szívesen de, ebbe az irányba sodródtam.
Azonban senki se gondolja azt hogy egy olcsó, sarok széli kis lotyó vagyok.
Szépen lassan kiépítettem a köreimet, és megtaláltam az állandó ügyfelemet is.Mind tehetős, gazdag ember, akinek annyi pénz van hogy már azt sem tudja mit is kezdjen vele.
Mindig is szánalmasnak tartottam az ilyen embereket.
Túl jó az életük és inkább elszúrják, szánalom...
De az ő gyengeségük, számomra a megélhetés.Így hát köszönettel is tartozom nekik.
Mondhatni luxus prosti vagyok.De nem szégyellem.
Amikor bemutatkozom egy-egy kuncsaftnak mindig megkérdezik hogy ez az igazi nevem e?
Nem titkolom a nevemet.Mindenki aki hozzám jár, szeretné ha ez nem tudódna ki, hiszen többnyire családjuk, és hatalmas hírnevük van , amit nagyon féltenek.Én pedig nem jártatom a számat.
Hogy őszinte legyek soha sem élvezem a szexet, az a lényeg hogy a férfi élvezze.Többnyire nem is foglalkoznak velem, hogy nekem hogyan jó, de nem is baj.Sosem keverem a munkát az érzelmekkel.
Éppen ezért nem is csókolózom, sokan furcsállják ezt, de ez számomra tiltott zóna.A számhoz csak az érhet akit szeretek.Nekem a csók túl intim, az érzelmekről szól.Van aki ki is nevet e miatt, de nem érdekel, ebből nem engedek.
Próbálok mindig maximumot nyújtani, még ha ez nehezemre is esik olykor , az illető kinézete miatt.
Bár általában nem olyan vészes a helyzet.Sok milliomos palánta van, aki ad a külsejére, és szereti ilyesfajta elfoglaltsággal eltölteni tömérdek szabadidejét.A legtöbb elégé bunkó, és beképzelt, de nem is kell kedvesnek lenniük.
Nem is álmodozom arról hogy emellett  a hivatás mellett találok bárki, állandó személyt, szerelmet az életemben.De ez most hanyagolható, a célom hogy összegyűjtsek annyi pénzt hogy stabillá váljon az anyagi hátterem.Ki akarom járni az egyetemet, és némi pénzt is szeretnék félrerakni.
De ez még csak távoli álomnak tűnik, közel sincsen annyi pénzem hogy most a közel jövőben azt megvalósíthassam, de nem adom fel és ha meg lesz a pénz rögtön itt hagyom ezt a munkát.
Mára mér eléggé ismert lett a nevem, ahhoz hogy mindig legyen munkám, már ha ezt munkának lehet nevezni.
Sokan azt rebesgetik hogy én vagyok a legjobb a "szakmában", nem mondom hogy nem hízeleg ez nekem, de azért nem is ez a legjobb dicséret....
Szóval nem könnyű az életem , és nem is egy leányálom, de ha már ez jutott nekem, akkor ez van.
Ma estére is van egy kuncsaftom.Nem rég hívott fel hogy vár az otthonában, még nem találkoztam vele, biztosan az egyik haverja ajánlott neki, mit ne mondjak szép kis barátság...
Na de ez nem az én dolgom az a lényeg hogy jól fizessen.
Elkezdtem készülődni, a hajamat leengedtem és beletúrtam hogy tartása is legyen.Kisminkeltem magam, egy vörös rúzst még felkentem ajkaimra és készen is volt a mű.
Elővettem egy vörös koktélruhát és egy fekete magassarkú cipőt és indulásra készen voltam.Ismerek a férfiakat mind a farka után megy, és mindnek egy a fontos: a mellek, sajnos nekem nem túl nagyok de nem csináltatnám meg senki kérésére, vagy így elfogad, vagy mehet a francba.Eddig pár beszóláson kívül senki sem kritizálta idomaimat.
Mielőtt elindultam belenéztem  a tükörbe, és örömmel konstatáltam hogy mesésen festek, jöhet az új seggfej.
Kíváncsian várom az estét, mivel furcsa élőérzetem van....

Kris ruhája

Kris cipője