2013. január 26., szombat

9.fejezet-Csók

Rob szemszöge:

Kínzóan lassan közeledtem ajkai felé, féltem hogy mint mindig eltol magától, vagy a mi még rosszabb, nem viszonozza csókomat.
Ujjaimat hajába túrtam és fejbőrét cirógattam.Aztán végre összeért szánk.Gyengéden becézgettem puha ajkait, először végignyaltam a felső, majd az alsón is.Nem tolt el, ami bátorítólag hatott rám.
Egyszer csak ajkai szétnyíltak előttem, beengedve nyelvemet.Belül szinte ujjongtam.Visszacsókolt!
Úgy éreztem mint ha most sikerült volna áttörnöm azt a falat, amelyet maga köré gondosan felépített.Azt mondta nem csókolózik senkivel, de még is megtette,méghozzá velem.
Talán nem csak egy egyszerű kuncsaft vagyok számára, talán többet is jelenthetek neki.
Nem akarok ilyesfajta elméletekbe belebonyolódni, de azért szívem mélyén remélem, nem csak egy pénzes pasas vagyok szemében.
Mert hiába is próbálom oly nagyon tagadni, ő már jóval többet jelent nekem, mint csak a szex.Nem terveztem hogy érezni fogok iránta bármit is, de hát ezt nem is lehet megtervezni.
Az ember nem tud parancsolna a szívének, így én sem tudok.
Ez a lány, nő teljesen elveszi az eszemet, amikor meglátom a gyomrom görcsbe rándul, és nem tudom magamat fékezni.Gyönyörű, kétség kívül, de nem csak ez fogott meg benne, hiszem rengeteg szép nőt láttam már életemben, még sem, váltották ezt ki belőlem, amit jelenléte okoz.
Ezt nem lehet megmagyarázni, csillogó szempárja, magával ragad, rabul ejt.Bársonyos bőre, mágnesként vonz, érintenem kell, akár csak egy pillanatra is, de éreznem kell közelségét.
Amint megszólal, hangja a fellegekbe repít, a lelkemig hatol...
Teljesen megőrjít, akarom Őt!Minden lehetséges módon.Már csak a gondolat is fáj, hogy többet nem ölelhetem magamhoz, nem kaphatom meg....Nem engedhetem el!Kedvem támad magamhoz láncolni, ami persze lehetetlen.Annyi év után, annyi fájdalom után, most úgy érzem nem félek érzeni.Sőt,érezni akarok, leakarom vetkőzni ezt  az álarcot amit hordok!Elfelejteni azt a szerepet amit már oly rég óta játszok...
A menyasszonyom kegyetlensége, hatalmas, és mély sebeket hagyott bennem, de Ő más!És az érzéseim is másak.
Azt hittem hogy voltam már szerelmes, de talán még sem.Mert amit most érzek, annyival másabb, intenzívebb,erősebb!És habár egy hang belül azt súgja hogy nem éri meg, hogy ez csak egy fellángolás, én még sem akarok hallgatni rá!Azt hiszem eldöntöttem, nekem kell ez a nő, és nem csak mint egy játékszer!Most sokan azt mondanák bolond vagyok, hisz alig ismerem, és hogy így nem lehet szerelembe esni!De én tisztában vagyok az érzéseimmel!
Még mindig egymást faltuk, ajkaink ritmusban mozogtak egymással édes játékot űzve!
Azonban el kellett válnunk egymástól, az az átkozott oxigén!
Kristen  nem nyitotta ki a szemét, fejét homlokomnak támasztotta, és szaporán vette a levegőt akár csak én.Nem túlzás azt állítani hogy ez volt életem legjobb csókja!Sok nőhöz volt ár szerencsém de Ő, különleges!Gyomrom még mindig görcsbe rándul amint csak ránézek!
A nagy hév mint ha elillant volna.Persze kívánom Őt, mindennél jobban , de most olyan jó így!Nem érzem szükségét annak hogy itt helyben leteperjem.Csak vele akarok lenni, időtlen időkig bírnám így.
Ezer meg ezer gondolat kavargott a fejemben, boldog voltam, talán madarat is lehetne velem fogatni.Kétségtelenül ez volt életem legjobb születésnapja, és mind ez azért van mert itt van velem.
Néma csendben álltunk egymás előtt.Szemei lassan kinyíltak és olyas fajta csillogást láttam benne, ami levakarhatatlan mosolyt csalt arcomra.
Szám önkénytelenül is szólásra nyílt, és végre kiböktem ami szívemet nyomta, bár rettenetesen féltem a reakciójától.
-Kelessz nekem Kristen!-mondtam olyan halkan hogy éppen csak hallani lehetett.
-Itt vagyok.-válaszolta, és szája mosolyra görbült.
Megráztam a fejemet, jelezve hogy nem így értem, félreért.
-Légy csak az enyém!Azt akarom hogy csak velem legyél...-mondtam végre ki az igazságot.
Szemeit pásztáztam, remélve hogy kitudom belőle olvasni mit is gondol.De nem sikerült sok mindent kiderítenem.Ismét csend telepedett közénk.Lehajtotta a fejét, így nem láthattam tekintetét.
Életemben először, talán most igazán féltem...Féltem hogy egyszerűen elmegy, és soha többet nem látom már.Minek szólaltam meg egyáltalán?Ostoroztam magamat.
Percekig állhattunk némán, szótlanul, amikor végre rám emelte tekintetét.
Nagy sóhaj hagyta el száját, majd miután egy pillanatra lehunyta szemét, megszólalt.
 -Rob....Én....Erre most mit mondjak?-dadogta.
-Amit érzel.-böktem ki.Kezdtem kétségbe esni, talán még sem volt olyan jó ötlet ez a nagy kitárulkozás.
-Az akarod, hogy legyek a barátnőd?-kérdezte zavartan.
Idegességemben hajamba túrtam, és próbáltam minden lehetséges módon leplezni zavaromat.
-Nézd Kristen én nagyon kedvellek, és ezt nem tudom megmagyarázni, de valamit már az első perctől fogva éreztem...Tudom, hogy ez neked sok így egyszerre, és teljesen meg is értem.Nem ismerjük egymást olyan sok ideje, ez tény, de amikor veled vagyok, érzem azt hogy igazán élek...És már réges régen nem éreztem ilyet.-mondtam el mindent ami a szívemet nyomta.Most már úgy is mindegy.
Ő pedig csak állt ott előttem, és nem igazán találta a szavakat.
-Tudod hogy miből élek, Rob...Ezt te sem gondolhatod komolyan, így nem akarhatsz...-aggodalmaskodott.
A mondat végén megszakította a szemkontaktust, és úgy láttam mintha szégyenkezne.
Kezeim közé vettem gyönyörű arcát és rávettem hogy szemembe nézzen.
-Hé...ilyet hogy mondhatsz? Még sosem találkoztam olyan csodás nővel mint te vagy.Arról pedig nem te tehetsz hogy az élet ide sodort, nem mindenkinek fenékig tejfel.Semmire sem vágyom jobban csak hogy velem legyél!-jelentettem ki határozottan.
Kesernyés mosoly játszott ajkain.
-Én is érzek valamit amikor veled vagyok, ezt kár lenne tagadni, és nem is tudnám...-vallott színt. A szívem pedig eszeveszett iramban kezdett verdesni.De nem sokáig örülhettem sikeremnek.
-Rob, akármit is érzek, ez nem működne.Tulajdonképpen minden nap megcsalnálak...Ezt az egészet pedig nem hagyhatom abba, kell a pénz.-fakadt ki.
-Legyél csak velem.Én majd mindent megadok neked amire csak szükséged van.Kris tudod, hogy megtehetem.-próbáltam érvelni.
 -Tudom, viszont én nem akarom ezt!-mondtam és nagyon úgy tűnt, semmi sem mozdíthatja ki álláspontjából.Én azonban nem adom fel egykönnyen.
Ismét eltüntetem a közöttünk lévő távolságot, és szorosan az ajtónak nyomva testét ajkaira vetettem magamat.Legnagyobb meglepetésemre nem tiltakozott.
Készséggel nyíltak meg előttem, és édes csókban forrtunk össze.
Először hihetetlen szenvedéllyel faltuk egymást, majd ez a tűz átváltott gyengéd, szerelmes csókká.
Finoman becézgettem mézédes ajkait, ami ellen ő sem tiltakozott az én legnagyobb örömömre.
Legszívesebben soha sem szakítottam volna meg azt a mennyei játékot, de már mind ketten levegő után kapkodtunk, így muszáj volt elválnunk.
Rögtön tekintetét kerestem amiben, furcsa  csillogást fedeztem fel.
Miután némiképp összeszedtem magam, ismét visszatértem álláspontomhoz.
-Kérlek, csak próbáljuk meg.Szeretnék neked mindent megadni!Én akarom így, és ebben nincs semmi rossz!Különben is, lehet hogy nem is menne... Csak...csak próbáljuk meg, nem azt mondom hogy gyere rögtön hozzám feleségül.Annyira szeretek veled lenni, és mint mondtad te sem érzed rosszul magad a társaságomban.Csak próbáljuk meg, adj egy esélyt, kérlek!Lesz ami lesz!- próbáltam minden áron meggyőzni.
Még mindig szemembe nézett és elmerült bennük.Semmit nem árult el tekintete érzéseiből.Egyre jobban kezdtem feladni, azonban végül véget vetett a csendnek.
-Oké.- mondta, bár nem túl magabiztosan csengett viszont nekem ez is többet jelentett mindennél.
Nem tudom mikor voltam utoljára ennyire boldog, levakarhatatlan vigyor ült arcomra, amire végre ő is elmosolyodott.
A szívem nagyot dobbant reakciójára.Ismét megtettem amire a legjobban vágytam, ajkaira tapadtam.
Nem tudom mennyi ideig csókoltuk egymást, de őszintén szólva nem is igazán érdekelt!Csak én és ő számított most, semmi más, és hogy a karjaimban tarthattam.
Azonban egyszer csókunknak is vége szakadt, nagy sajnálatomra.Most azonnal vele akartam lenni, minden értelemben ahogy az csak lehetséges!Összekulcsoltam ujjainkat és a kijárat felé kezdtem vezetni.
Kristen értetlenül tekintett rám, ami mosolyra késztetett.
-Gyere, menjünk el innen!-húztam magammal.Ő azonban nem mozdult.
-Nem léphetünk csak úgy le!A barátaid már várnak, neked szervezték ezt a partit.-próbált jobb belátásra téríteni, de nem sok sikerrel, most semmi sem érdekelt csakis Ő!
-Megértik. nyugi.Amúgy meg szerintem nagyon jól ellesznek!Több pija marad nekik.-nevettem.
Arcáról még mindig azt olvastam le hogy nem nagyon helyesli ötletemet, de csak sikerül meggyőznöm valahogy!
-Hidd el...-léptem közelebb hozzá-Jól meglesznek nélkülünk is!-kezeimet dereka köré kulcsoltam, és közelebb hajoltam ajkaihoz- Szülinapom van- még közelebb araszoltam-és én veled szeretnék lenni, csak veled!-mondandóm végére már egy szemernyi hely sem volt közöttünk.
-Mit gondolsz sikerül valahogy meggyőznöm?- tettem fel a költői kérdést, de a választ már nem vártam meg.
Csípőjénél fogva magamhoz rántottam, kezeimet átkulcsoltam rajta, és ajkaimmal pedig a már jól ismert területre barangoltam.Egyik kezem derekáról lecsúszott egészen formás fenekéig és simogatni kezdtem azt.
Ennek hatására egy halk nyögés szakadt fel torkából, amit csókunk elnyomott.De én nem hagytam abba az édes kínzást, tovább becézgettem ajkait, és ezúttal a nyelvünk is beszállt a játékba.
Nagyon belelendültünk, mert már azon kaptam magamat hogy Kristen melltartó nélkül áll előttem.
Csodás keblei az őrületbe kergettek, és ha eddig még nem vesztettem volna el kellőképpen az eszemet, hát akkor most már egészen biztosan!
Ott állt előttem,mindössze egy száll csipkés tangában, és mondanom sem kell mennyire kívántam.A látvány előhozta belőlem a rejtőző vadállatot, és nem tudtam most már visszafogni magamat, csókokkal hintettem be bőrét, miközben ő egyre jobban nyögdécselt.Nyaka után egyre lejjebb és lejjebb haladtam, még el nem értem melleihez.Óvatosan szívogatni kezdtem már amúgy is kemény bimbóit, amik ennek hatására még inkább megmerevedtek.Kristen fejét hátra döntötte úgy élvezte kényeztetésemet, kezeimmel hasa alját simogattam.Még egy darabig elidőztem feszes keblein, és kezem hasáról alsóneműje alá vándorolt.Lassan, talán kínzóan lassan is becsúsztattam ujjamat a finom anyag alá, és nőiességét kezdtem el kényeztetni, mindeközben számat le nem véve melleiről.
Hallottam ahogy halk nyögdécselései, egyre hangosabbak lettek, és hogy a levegő után kapkod.
Nagyon is élveztem, hogy az őrület határát súrolja, és csöppet sem zavart hogy odakinn rengeteg ember van!
Nem törődtem semmivel, és nem is akartam, csak Őt akartam kényeztetni.
Egyik ujjamat eltüntettem benne,és ekkor  megremegett.Elmosolyodtam , nagyon elégedett voltam magammal.Aztán még egy ujjamat is bevetetem, ekkor már az önkívület állapotában volt, erősen kapaszkodott vállamba és én szorosan fogtam.
Egyszer csak kicsusszantam belőle, és felemelve felültettem egy kis szekrény tetejére.
Kíváncsian pásztázott szemével, nyilván kíváncsi volt mit akarok most csinálni.
Féloldalasan elmosolyodtam és, tétovázás nélkül lehúztam róla az utolsó anyagot ami csak maradt, így teljes meztelenségében csodálhattam.
Széttártam lábait, és közéjük férkőztem, majd nyelvemmel kényeztetetm tovább.
Ekkor már nem bírta tovább, hangos nyögéssel adta tudtomra . hogy nagyon is élvezi tettemet.
Egyre intenzívebben nyaltam, így sodorva közelebb az orgazmushoz.Nem is sokáig váratott magára, hangos sikolyát kezével fogta vissza, és teste megremegett az élmény hatására.
Ismét akaira tapadtam és immár gyengéden becézgette azt.
-Menjünk, el innen, és ezt folytassuk valahol máshol.-súgtam fülébe csókunk után és szájára egy éassú puszit nyomtam.
Ő csak bólintót, nyilván még mindig a történtek hatása alatt volt.Miután némiképp magához tért, öltözni kezdett, majd a hátsó bejáraton gyorsan távoztuk, szerencsére senkibe nem botlottunk bele.
A kocsimhoz siettünk, és rögtön hazafelé vettem az irányt.
Útközben nem sokat beszéltünk, párszor össze -össze pillantottunk, ilyenkor elmosolyodtunk, és néha kissé el is pirult, ami csak még inkább legyezte önbizalmamat.
Hamar haza is értünk, és sajnos nem sok örömmel konstatáltam, hogy a szüleim hazaértek, viszont nem igazán foglalkoztam vele.
Besiettünk a házba, az eső ugyan is nagyon rákezdett.
Amint beértünk a kapun, gyorsan levetettem az esőtől elázott kabátomat, és segítettem ebben Kristennek is.
Legszívesebben most rögtön felraktam volna a puccos asztal tetejére és itt helyben magamévá tettem volna.
De ezt nem tehettem, hiszen arról sem feledkezhettem meg hogy a szüleim itthon tartózkodnak.
Így hát uralkodtam állati ösztöneimen, és férfiasságomat próbáltam nadrágomban tartani, és viselkedni több kevesebb sikerrel.
Közelebb hajoltam édes ajkaihoz, és egy csókot loptam Tőle.El sem hisze hiszem, hogy ma már sokadjára, élhetem át ezt a gyönyört amit ajkai játéka okoz bennem.
Megmagyarázhatatlan élmény amikor csókolózom Vele, mikor elsőként megkaptam ezt az ajándékot, úgy éreztem többé nem tudok e nélkül élni, egyszerűen szükségem van erre, mindennél jobban!
Nagyon belemelegedtünk, mivel azon kaptam magunkat hogy ruhája alját tűröm egyre feljebb, és feljebb.Kristen fürge ujjaim pedig nadrágom cipzárjánál kotorásztak.
Semmi kedvem nem volt leállítani, de szerencsére időben észhez tértem, még a katasztrófa előtt.
Ugyan is sarokkopogásra lettem figyelmes.
Kelletlenül váltam el csodás ajkaitól, látszott rajta neki sem tetszett a dolog, ami nagy boldogsággal töltött el.
-Siess, menj fel a szobámba!A sarkon az első ajtó!-suttogtam, hogy senki sem hallhassa.
Egy nagy sóhaj után teljesített kérésemet, még éppen időben, ugyan is anyám jelent meg az ajtóban.
-Boldog szülinapot fiam, örülök hogy hazaértél!-üdvözölt, megjátszott kedvességgel.-Vegyük úgy hogy az előbb nem láttam semmit, de csak azért mert ma ünnepelünk!Máskor nem tűröm ezt el, remélem a fejedbe vésted!-nyomatékosította szavait, keserű ábrázattal.
Elegem lett, nem fogja megmondani nekem hogy mit és hogyan csinálhatok, felnőttem már.
-Nem, nem jegyeztem meg semmit anya!És tudd, jobb lesz ha megszokod Kristen jelenlétét!Mert mostantól elég sűrűn fogod itt látni.-mondtam nem túl kedvesen.
Láttam, hogy ajkait éppen szólásra nyitotta, azonban én nem hagytam, hogy elkezdje mondandóját, gyorsabb voltam nála.
-És ha nem tetszik, elköltözöm!Ha szeretsz el kell viselned, ugyan is ez a nő mostantól fontos szerepet fog betölteni az életemben!Emészd meg!-vetettem oda keményen.
-Szóval anya, döntsd el mi fontosabb neked, a fiad vagy a makacsságod!
Anyám szemei szinte villámokat szórtak, én azonban nem vártam meg a vihart, felmentem a lépcsőn egyenesen a szobámba, ahol már egy angyal várt rám, hogy a mennyekbe repítsen!

2 megjegyzés:

  1. hali

    jaj de jo volt nem semmi jo alap elv nem hazudunk egymásnak nem tagadunk de vajon meddig fog ez igy maradni??
    Rob h gondolta a gondoskodást??
    na és az anya fuj nem semmi nö vajon mit tesz??
    várom a kövit
    üdv
    Reni

    VálaszTörlés
  2. Már nagyon vártam a fejire, és jó lett, remélem nem tűnsz el megint!
    várom a kövit

    VálaszTörlés