9.Fejezet (RÉSZLET)

Amint beértünk a kapun, gyorsan levetettem az esőtől elázott kabátomat, és segítettem ebben Kristennek is.
Legszívesebben most rögtön felraktam volna a puccos asztal tetejére és itt helyben magamévá tettem volna.
De ezt nem tehettem, hiszen arról sem feledkezhettem meg hogy a szüleim itthon tartózkodnak.
Így hát uralkodtam állati ösztöneimen, és férfiasságomat próbáltam nadrágomban tartani, és viselkedni több kevesebb sikerrel.
Közelebb hajoltam édes ajkaihoz, és egy csókot loptam Tőle.El sem hisze hiszem, hogy ma már sokadjára, élhetem át ezt a gyönyört amit ajkai játéka okoz bennem.
Megmagyarázhatatlan élmény amikor csókolózom Vele, mikor elsőként megkaptam ezt az ajándékot, úgy éreztem többé nem tudok e nélkül élni, egyszerűen szükségem van erre, mindennél jobban!
Nagyon belemelegedtünk, mivel azon kaptam magunkat hogy ruhája alját tűröm egyre feljebb, és feljebb.Kristen fürge ujjaim pedig nadrágom cipzárjánál kotorásztak.
Semmi kedvem nem volt leállítani, de szerencsére időben észhez tértem, még a katasztrófa előtt.
Ugyan is sarokkopogásra lettem figyelmes.
Kelletlenül váltam el csodás ajkaitól, látszott rajta neki sem tetszett a dolog, ami nagy boldogsággal töltött el.
-Siess, menj fel a szobámba!A sarkon az első ajtó!-suttogtam, hogy senki sem hallhassa.
Egy nagy sóhaj után teljesített kérésemet, még éppen időben, ugyan is anyám jelent meg az ajtóban.
-Boldog szülinapot fiam, örülök hogy hazaértél!-üdvözölt, megjátszott kedvességgel.-Vegyük úgy hogy az előbb nem láttam semmit, de csak azért mert ma ünnepelünk!Máskor nem tűröm ezt el, remélem a fejedbe vésted!-nyomatékosította szavait, keserű ábrázattal.
Elegem lett, nem fogja megmondani nekem hogy mit és hogyan csinálhatok, felnőttem már.
-Nem, nem jegyeztem meg semmit anya!És tudd, jobb lesz ha megszokod Kristen jelenlétét!Mert mostantól elég sűrűn fogod itt látni.-mondtam nem túl kedvesen.
Láttam, hogy ajkait éppen szólásra nyitotta, azonban én nem hagytam, hogy elkezdje mondandóját, gyorsabb voltam nála.
-És ha nem tetszik, elköltözöm!Ha szeretsz el kell viselned, ugyan is ez a nő mostantól fontos szerepet fog betölteni az életemben!Emészd meg!-vetettem oda keményen.
-Szóval anya, döntsd el mi fontosabb neked, a fiad vagy a makacsságod!
Anyám szemei szinte villámokat szórtak, én azonban nem vártam meg a vihart, felmentem a lépcsőn egyenesen a szobámba, ahol már egy angyal várt rám, hogy a mennyekbe repítsen!