9.Fejezet

  Tudom már nagyon rég óta nem írtam, és nem is jelentkeztem... Nagyon sajnálom, mert joggal érezhetitek hogy cserben hagytalak titeket, pedig ez soha sem állt szándékomban, ezt vagy elhiszitek nekem vagy sem, de ez az igazság!
Most azt hihetitek jelentkeztem a folytatással de nem egészen, nagyon sok minden összejött mostanában, és bár nem akarok magyarázkodni de ez van.Új suli, új környezet, amit mellesleg rettenetesen imádok, össze sem lehet hasonlítani az előző borzalmakkal...De rengeteg tennivalóm is van ez által, sok-sok tanulás, dolgozatok, és mivel most akadt egy kis szünet úgy döntöttem hogy adok valamiféle életjelet magamról. :)
Igen, élek, és jól vagyok, talán még soha sem voltam ilyen jól.
Ez  a környezet amibe most belecsöppentem, a legjobb ami velem történt életem során, végre úgy érzem, hogy megtaláltam a helyemet, és bár ezek nagy szavak de így van, és nagyon hálás is vagyok érte. :)
De visszatérve a történetre, meg kell hogy mondjam nem jutottam előbbre, se elgondolásilag, se pedig írásilag.És hogy teljesen őszinte legyek vannak most fontosabb dolgaim is amiket feltétlenül el kell intéznem, na meg persze a tanulás.De tényleg nem azért írok most hogy kibeszéljem magamat a felelősség alól...
Szóval, nem jutottam előbbre, de mint azt már régen is mondta van egy kevés kész anyagom ami már rég óta meg van írva így úgy gondoltam hogy bár nem sok, sőt nagyon is csekélység, de mivel jelenleg többet nem tehetek megosztom ezt veletek, és remélem hogy nem utáltok annyira nagyon...
Akkor elég is a dumából, itt van a kevéske kész a Pénzért minden a tiéd lehet című történetből, és remélem hogy ami készen van az tetszik nektek.
Tényleg nem tudom hogy mikor is tudok majd teljesen, ténylegesen visszatérni és erre koncentrálni, de azt megígérhetem hogy eljön ez a nap, addig is kitartás, ha van még egyáltalán valaki.
Igyekszem minél hamarabb rendezni a dolgaimat és folytatni az írást, de addig is ennyit adhatok.
Jó olvasást! :)

9.fejezet-Csók

Rob szemszöge:

Kínzóan lassan közeledtem ajkai felé, féltem hogy mint mindig eltol magától, vagy a mi még rosszabb, nem viszonozza csókomat.
Ujjaimat hajába túrtam és fejbőrét cirógattam.Aztán végre összeért szánk.Gyengéden becézgettem puha ajkait, először végignyaltam a felső, majd az alsón is.Nem tolt el, ami bátorítólag hatott rám.
Egyszer csak ajkai szétnyíltak előttem, beengedve nyelvemet.Belül szinte ujjongtam.Visszacsókolt!
Úgy éreztem mint ha most sikerült volna áttörnöm azt a falat, amelyet maga köré gondosan felépített.Azt mondta nem csókolózik senkivel, de még is megtette,méghozzá velem.
Talán nem csak egy egyszerű kuncsaft vagyok számára, talán többet is jelenthetek neki.
Nem akarok ilyesfajta elméletekbe belebonyolódni, de azért szívem mélyén remélem, nem csak egy pénzes pasas vagyok szemében.
Mert hiába is próbálom oly nagyon tagadni, ő már jóval többet jelent nekem, mint csak a szex.Nem terveztem hogy érezni fogok iránta bármit is, de hát ezt nem is lehet megtervezni.
Az ember nem tud parancsolna a szívének, így én sem tudok.
Ez a lány, nő teljesen elveszi az eszemet, amikor meglátom a gyomrom görcsbe rándul, és nem tudom magamat fékezni.Gyönyörű, kétség kívül, de nem csak ez fogott meg benne, hiszem rengeteg szép nőt láttam már életemben, még sem, váltották ezt ki belőlem, amit jelenléte okoz.
Ezt nem lehet megmagyarázni, csillogó szempárja, magával ragad, rabul ejt.Bársonyos bőre, mágnesként vonz, érintenem kell, akár csak egy pillanatra is, de éreznem kell közelségét.
Amint megszólal, hangja a fellegekbe repít, a lelkemig hatol...
Teljesen megőrjít, akarom Őt!Minden lehetséges módon.Már csak a gondolat is fáj, hogy többet nem ölelhetem magamhoz, nem kaphatom meg....Nem engedhetem el!Kedvem támad magamhoz láncolni, ami persze lehetetlen.Annyi év után, annyi fájdalom után, most úgy érzem nem félek érzeni.Sőt,érezni akarok, leakarom vetkőzni ezt  az álarcot amit hordok!Elfelejteni azt a szerepet amit már oly rég óta játszok...
A menyasszonyom kegyetlensége, hatalmas, és mély sebeket hagyott bennem, de Ő más!És az érzéseim is másak.
Azt hittem hogy voltam már szerelmes, de talán még sem.Mert amit most érzek, annyival másabb, intenzívebb,erősebb!És habár egy hang belül azt súgja hogy nem éri meg, hogy ez csak egy fellángolás, én még sem akarok hallgatni rá!Azt hiszem eldöntöttem, nekem kell ez a nő, és nem csak mint egy játékszer!Most sokan azt mondanák bolond vagyok, hisz alig ismerem, és hogy így nem lehet szerelembe esni!De én tisztában vagyok az érzéseimmel!
Még mindig egymást faltuk, ajkaink ritmusban mozogtak egymással édes játékot űzve!
Azonban el kellett válnunk egymástól, az az átkozott oxigén!
Kristen  nem nyitotta ki a szemét, fejét homlokomnak támasztotta, és szaporán vette a levegőt akár csak én.Nem túlzás azt állítani hogy ez volt életem legjobb csókja!Sok nőhöz volt ár szerencsém de Ő, különleges!Gyomrom még mindig görcsbe rándul amint csak ránézek!
A nagy hév mint ha elillant volna.Persze kívánom Őt, mindennél jobban , de most olyan jó így!Nem érzem szükségét annak hogy itt helyben leteperjem.Csak vele akarok lenni, időtlen időkig bírnám így.
Ezer meg ezer gondolat kavargott a fejemben, boldog voltam, talán madarat is lehetne velem fogatni.Kétségtelenül ez volt életem legjobb születésnapja, és mind ez azért van mert itt van velem.
Néma csendben álltunk egymás előtt.Szemei lassan kinyíltak és olyas fajta csillogást láttam benne, ami levakarhatatlan mosolyt csalt arcomra.
Szám önkénytelenül is szólásra nyílt, és végre kiböktem ami szívemet nyomta, bár rettenetesen féltem a reakciójától.
-Kelessz nekem Kristen!-mondtam olyan halkan hogy éppen csak hallani lehetett.
-Itt vagyok.-válaszolta, és szája mosolyra görbült.
Megráztam a fejemet, jelezve hogy nem így értem, félreért.
-Légy csak az enyém!Azt akarom hogy csak velem legyél...-mondtam végre ki az igazságot.
Szemeit pásztáztam, remélve hogy kitudom belőle olvasni mit is gondol.De nem sikerült sok mindent kiderítenem.Ismét csend telepedett közénk.Lehajtotta a fejét, így nem láthattam tekintetét.
Életemben először, talán most igazán féltem...Féltem hogy egyszerűen elmegy, és soha többet nem látom már.Minek szólaltam meg egyáltalán?Ostoroztam magamat.
Percekig állhattunk némán, szótlanul, amikor végre rám emelte tekintetét.
Nagy sóhaj hagyta el száját, majd miután egy pillanatra lehunyta szemét, megszólalt....