4.Fejezet( TELJES)

4.fejezet-Családi gondok

Közelsége megőrjített.Már csak apró milliméterek választottak el telet ajkaitól.Úgy éreztem a szívem mindjárt kiugrik a helyéről.
Úgy döntöttem kockáztatok, maximum visszautasít, bár az nagyon rosszul érintene, engem még senki sem kosarazott ki.
Ajkaink végre összeértek, a távolság megszűnt.Lágyan értem hozzá, kínzóan lassan játszottam ajkaimmal.
Beletúrtam hajába és még közelebb vontam magamhoz.
Azonban beigazolódott félelmem.Bár nem tolt el magától, de nem csókolt vissza.Csak feküdt ott mint egy élettelen fadarab.
Hatalmasat csalódtam.Azt hittem élvezte ezt az estét, mert én nagyon.Talán valamit rosszul csináltam, nem figyeltem rá oda eléggé.De miket is beszélek?Hiszen Ő egy senki számomra.Miért is kellene odafigyelnem rá?Csak azért van itt hogy kielégítsen, amiért nem mellesleg sok pénzt fizetek neki.
Nem tudom mi ütött belém,miért is törődtem vele akár egy pillanatra is.
Megalázva éreztem magamat, mint akit becsaptak.
Nem szóltam hát semmit, egyszerűen csak feltápászkodtam a földről, és miután összeszedtem a ruháimat bementem a házba, fel egyenesen a szobámba.
Ott aztán gyorsan magamra kaptam egy pólót és egy farmert majd előkerestem a pénztárcámat, hogy kifizethessem.
Az ablakból láttam hogy éppen öltözködik, alig vártam hogy végre eltűnjön innen.
Nem akartam látni soha többet.
Miután felöltözött lemenet a halba hogy kiengedjem.
Amikor meglátott zavartan nézett maga elé.Nem szóltam semmit, odamentem hozzá és átnyújtottam neki a pénzt.
Nem nyúlt érte.Nem értettem, hiszen ezért van itt, a fizetségért.
-Mi az talán nem jó a pénzem?-kérdeztem gúnyosan.
Hangom hallatán összerezzent, valószínűleg érezte haragomat.
-Most miért vagy dühös?-tudakolta.
-Mi van most már tegezel is?-kérdeztem vissza.
Elmosolyodott de nem volt őszinte vigyora, sokkal inkább gúnyos.Nem értettem, még neki áll feljebb?
-Most azért csinálod ezt mert nem csókoltam vissza?-kérdezte.
Ne válaszoltam, csak megrántottam a vállamat.
A pénz még mindig a kezemben volt , és nem úgy láttam mint ha nagyon szándékozna elvenni tőlem.
Egyszer csak hirtelen ellépett előlem és a bejárat felé sietett.De mielőtt még kilépett rajta visszafordult.
-Tudod, nálad bunkóbb embert még nem láttam!Az hiszed hogy te mindent megtehetsz mert sok pénzed van?Hát rosszul gondolod.Nem te vagy a világ közepe.- csattant fel.
-És a pénzedet pedig tartasd meg!Csak attól fogadok el fizetséget aki elégedett is velem.-mondta.
Már majdnem kilépett az ajtón amikor karja után kaptam.
Visszahúztam a házba és becsuktam mögötte az ajtót.Tekintete rémületet sugárzott.
Szorosan nekipréseltem az ajtónak, egy csöppnyi hely sem volt közöttünk...
Szaporán szedte a levegőt, látszott rajta hogy meglepődött.Kissé félt, de nem tudom mitől.Képtelen lennék bántani.Egymás tekintetét fürkésztük, rabul ejtett gyönyörű zöld szempárja.
Mondani akartam valamit, de egy értelmes szó sem jött számra.
Nem tudom mi van velem, tényleg fogalmam sincsen.Miért hoz ennyire nehéz helyzetbe közelsége.Ma láttam először, még is mint ha valami láthatatlan kapocs lenne közöttünk
Meseszép lány, de már rengeteg szebbnél szebb nővel volt dolgom, most még is, szinte forr a vérem.
Még mindig szorosan fogtam, éreztem nem áll túl stabilan lábain.Talán még sem vagyok annyira közömbös a számára?Mosolyra késztetett reakciója.
Percekig csak álltunk az ajtónak támaszkodva majd végre megszólaltam.
-Vedd el a pénzt!-utasítottam.
Először nem mondott semmit, majd miután rendezte gondolatait és megigazította ruháját megszólalt.
-Előbb eressz el!-mondta, hangja bizonytalan volt, néhol megcsuklott.
Elmosolyodtam, egészen biztos hogy nem hagyom hidegen.Lassan eleresztettem és egy lépéssel hátrébb léptem.
Úgy látszott mint ha kissé megkönnyebbült volna majd megrázta fejét és a kezemben lévő összeg után nyúlt.
Azonban az utolsó pillanatban elhúztam a kezemet.Felhúzta szemöldökét, kérdőn tekintett rám.
-Csak hogy tudd, megérdemled a pénzt.Élveztem az estét, nagyon is!-erősítettem meg, ezzel eloszlatva a felmerülő kételyeit.
Felnevetett, kacaja fülemben csengett,Édes hangja magával ragadott.
-Akkor jó!-mondta.-Örültem hogy "megismerhettelek".-az utolsó szónál idézőjelet formázott ujjaival.
-Úgyszintén.-vallottam be én is.
Még percekig csak álltunk egymás előtt aztán egyszer csak megmozdult és az ajtóhoz lépett.
Most először éreztem azt egy este után hogy nem akarom hogy elmenjen.Olyan jó lett volna ha itt marad, és még jó párszor enyém lenne.De nem felejthetem el hogy ez nem jelent semmit, ez a munkája semmi több.
Miután elköszöntünk egymástól, kikísértem a kapuig.
Láttam ahogy beszáll a taxiba és elhajt vele.
Hiányérzetem volt, de ezt nem érezhetem.
Miért,miért akarom még látni?Hiába hazudok magamnak valami van benne ami nagyon is vonz
Az este sok mindenen  elgondolkodtam és csak nagyon nehezen jött álom a szememre.
Másnap reggel kipihenten ébredtem, és leperegtek szemem előtt az éjjel történtek, és ez mosolyra késztetett.Még sosem töltöttem egyetlen egy nővel sem egynél több éjszakát de most úgy érzem ezen változtatnom kell..Látni akarom.És mivel meg is van a száma ennek nincsen akadálya.
Úgy érzem ha a világ összes pénzét kérni akkor azt is kifizetném csak hogy újból az enyém legyen.
Ez megijeszt.Nem szabadna így gondolnom.Megfogadtam hogy soha többet nem lesz komolyabb kapcsolatom egy nővel sem.Tudom az hogy néha lefekszünk még nem jelent párkapcsolatot, de onnan már csak pár lépés és azt hiszem képes lennék beleszeretni.
Két lehetőség van, vagy elfelejtem és soha többet nem találkozom vele, vagy pedig kockáztatok és felkeresem.
Nem tudom, csak azt hogy nagyon jól érzetem magamat tegnap és újra ezt akarom.
Miután befejeztem az elmélkedést felöltöztem és elmentem reggelizni.
Az ebédlő azonban nem volt üres, a szüleim hazaértek az üzleti útjukról.Hát ez remek, már csak ez hiányzott.Nincs kedvem jópofizni nekik.De ezért megpróbálok magamra erőltetni egy kis jómodort.
Rendezve gondolataimat léptem be az ebédlőbe.
-Jó reggelt kicsim.-üdvözölt anya.
-Jó reggelt fiam.-mondta apa is.
-Nektek is.-viszonoztam vonakodva.Majd azt asztalhoz ültem és az étel után nyúltam, minél hamarabb túl akarok esni rajta.
Egy jó ideig csendben ültünk és csak fogyasztottuk a reggelit.Azonban ez a némaság nem sejtet jót, mint vihar előtt a csend.És érzésem hamarosan be is bizonyosodott.
-Kisfiam, beszélnünk kellene.-szólalt meg végül anyám.
Kelletlenül raktam le kezemből a villát és ránéztem.
-Tudunk a tegnap esti ki találkádról, és azt is tudjuk hogy ez nem az első alkalom volt.Nézd, megértjük hogy egy jóképű fiatalember vagy és vannak szükségleteid.....de ...azt nem nézem jó szemmel hogy prostituáltakat hordasz fel a lakásunkra.-mondta.
Felnevettem.Nehogy azt higgye hogy beleszólhat a dolgaimba.Eddig sem tett értem semmit, nem most akarjon mintaanyuka lenni.Köszönöm de nem kérek belőle.
-Ezzel mit akarsz mondani?-tudakoltam kissé idegesen.
-Miért nincsen egy rendes barátnőd?Rengeteg osztályunk beli gyönyörű hölgy van akik szívesen hozzád mennének és.....-azonban nem tudta befejezni mert közbevágtam.
-Ezt most fejezd be anya!-rivalltam rá.-Nem fogok csak azért férjhez menni, és elkötelezni magamat mert a köreidnek az tenne jót.Szerintem így is eléggé jól tartom a látszatot, pedig ki nem állhatom az előkelő báljaidat meg vacsoráidat!-keltem ki magamból.
Láttam anyám arcán a megdöbbentséget, talán még sosem beszéltem vele így.De ez az igazság.Soha nem tett értem semmit még is azt akarja hogy azt tegyem elsőre amit ő akar, hát nem.Az egyetlen dolog amiért még itt lakom az a pénz.Nem hiszem hogy akkor is támogatnának ha elköltöznék.Pedig sokkal jobb lenne nekem máshol.Viszont nem akarok szegényesen élni.Szeretem a pénzt mert mindent megkapok érte.Ha nem lennék gazdag Kristent sem ismertem volna meg.
Szóval a fényűzésért magamra erőltetek egy kis mosolyt, pedig ordítani lenne kedvem.
Az ebédlőben néma csend uralkodott, még mindig szavaimat emészthette, egy kis idő múlva azonban megszólalt.
-Rendben, legyen hogy te akarod.De én csak jót akarok neked fiam.És egy barátnő szerintem végre bekötné a fejed lágyát.De ha nem hát nem.Azt is tudom hogy utálod a bálokat, sajnálom de ma este lesz egy vacsora amire te is hivatalos vagy és el is fogsz jönni.Ebben vitatkozom.És nem tudom hogy honnan és kit, de valakit hoznod kell valakit, mert mindenkinek lesz kísérője.-mondta ellentmondást nem tűrően.
-Ha esetleg meggondolnád magad tudok segíteni ebben, de ha nem hát jó.Csak arra kérlek hogy akit hozol tudjon viselkedni, mert nagyon fontos nekem ez az este.-zárta le a témát anya.
Nem szóltam semmit.Látom már eldöntötte hogy mindenképpen ott leszek, és nincsen ahhoz most energiám se kedvem hogy ellenszegüljek, inkább beletörődöm.
Felálltam az asztaltól és a szobámba mentem, meg sem köszöntem az ételt.
De vajon még is kit hozzak?Egy nő sincsen az ismeretségi körömben.Csak fiú haverjaim vannak, a nőkkel kissé bonyolult a viszonyom.
Most jelenleg egyetlen lány jut az eszembe akit elvihetnék de Ő nem éppen egy barát.
Fel kellene hívnom Kristen hátha tenne nekem egy szívességet.Ha kell fizetek is érte, nagyon kell egy partner.
Úgy döntöttem nincsen más lehetőségem így kezembe vettem a kagylót és bizonytalanul tárcsázni kezdtem.
Kicsöngött...