5.Fejezet

5.fejezet-Fájdalom

Kristen szemszöge:

Az estém mondhatni nagyon "mozgalmas" volt.
Amint hazaértem  rengeteg mindenen elgondolkodtam.
A mai éjjel, emlékezetes marad számomra.Még sohasem élvezet annyira senkivel az együttlétet mint vele, még a néhai szerelmemmel sem.
Gyengéd volt, még is heves, lágy de egyben erős is.Ahogyan hozzámért még a nevemet is elfelejtettem.Olyas valamit éltem át mint még soha az életemben.Tudom ezek nagy szavak, de ez az igazság.
Ma este éreztem igazán nőnek magam.Olyas valakinek aki számít, aki nem csak szégyene a világnak.
Rólam sosem gondoskodott senki.A szüleim meghaltak, egyedül hagytak, egyedül végtelenül.
Még kicsi voltam, magányos és senki sem volt ott hogy megvigasztaljon, senki sem volt ott hogy átöleljen.Esténként minor lehunytam a szemem abban reménykedtem hogy minden más lesz.Hogy lesz aki szeret, akinek fontos vagyok.Úgy éreztem azért hunytak el, azért nincs családom mert nem érdelem meg, nem vagyok rá méltó.
Egy senki vagyok, és mire jutottam?Pénzért adom oda magamat olyas férfiaknak akik semmibe vesznek.Egyik sem különb.Mind csak kéjt hajhássza, aztán ha ezt megkapta eldob mint egy rongyot.Senkinek sem volt még fontos hogy én hogy érzek, hogy nekem hogyan lenne jó.
Semmire sem tartom a férfiakat.Úgy gondolom nekik, mi nők csak játékszerek vagyunk, akik jó a hálószobában de arra már nem hogy gondoskodjanak rólunk.
De ma éjjel,..úgy éreztem mint ha lenne remény, mint ha még nekem is járna a boldogságból.Mint ha én is jelentenék valamit.
Olyan gyengéd volt, és gondoskodó.Úgy éreztem törődik azzal hogy mit érzek.Ahogy szemeimbe nézett, láttam tekintetében valamit,...valamit amit még soha sem...
De ha erre gondolok, a fellegekből vissza kell essek a földre, vagy inkább a pokolba.Mert nekem ott a helyem.
Mind ezt csak bebeszélem magamnak, dehogy is érek bármit is.Ő sem más, de még is... valahogy ,....valahogy mint ha Ő lenne az egyetlen vékonyka kötél ami még megmenthet, pedig nem is ismerem,de bízom benne.Ezt nem tudom megmagyarázni....Higgyenek bolondnak, de...amikor belenéztem gyönyörű szürkés szemeibe, mint ha... otthonra leltem volna.
Abban a pillanatban képes voltam hinni, hinni abban hogy megtaláltam azt az embert akire mindig is vártam.
De ez mind csak álom, egy meseszép illúzió.
Csak azért voltam ott hogy testileg kielégítsem, ennél semmi több!
Törődj bele Kristen!Nem vagy semmire sem jó.
Soha nem lesz senki aki egyszer megszeret, aki mellett boldog lehetsz.Szokd meg, te egy senki vagy, csak egy porszem a világban, aki még a boldogságot sem érdemli meg.
Egyedül vagyok mint a kisujjam...és egyedül is leszek míg élek.
Annyira hiányzik anyu hogy esténként tanácsot adjon, és apu hogy megvédjen....
A szüleimet akarom!!
Kívülről próbálok erős maradni, de belül...darabokban vagyok..a szívem ezer sebből vérzik.
Mentsen meg valaki...kérem!!
Adjon valaki értelmet az életemnek! Nincsen senkim, csak....szeressen valaki, ez olyan szörnyű kérés?
Teljesen kiborultam, csak zokogtam mint valami gyerek.Talán az is vagyok legbelül, egy gyerek aki szeretetre vágyik....

                                                                                   *
Az este nagyon szét voltam esve.Nem tudom hogy mi ütött belém, egyszerűen elkeseredett voltam.Nem akarom ezt csinálni. Utálok idegen férfiakkal ágyba bújni, és jópofizni.Ez nem én vagyok, azonban a szükség megkívánja.
Szeretnék normális életet élni, mint minden korombele, de tudom ez lehetetlen.Amibe belekeveredtem túl bonyolult ehhez.De legalább nem mondhatom azt hogy unalmas az életem, ezt biztosan nem állíthatom.
Csodás nap van ma.A sugarak bevilágították a szobát, azonban nekem élni sem volt kedvem.
Nincs semmi programom mára, senki sem hívott, így lesz egy nyugodt szombatom.
Azonban úgy tűnik ezt elsiettem, mivel megszólalt a telefonom.
-Ahh, ne már.....-nyöszörögtem, és álmosan kászálódtam ki a párnák közül.
A pokolba kívántam jelenleg a kedves telefonálót.
-Tessék!-szóltam bele álmos hangon.
-Ö...,  Kristen?-szólalt meg egy férfi.
Hangja nagyon ismerősen csengett fülemben.Amint aránylag magamhoz tértem be is azonosítottam a hang tulajdonosát.
-Robert?-kérdeztem.
-Igen, felébresztettelek?-jött a kérdés a vonal másik végéről.
-Áh nem, dehogy is!Minden nap reggel 7 órakor kelek.-viccelődtem-Érzed a hangomban az iróniát?-kérdeztem.
-Oh, és sajnálom, tényleg!Nem akartalak ilyen korán zargatni, de nagyon fontos lenne.-mondta.
-Tényleg?Nagyon fontos?Talán nem bírsz a farkaddal?-nevettem fel.
-Hahaha, nagyon vicces.Elismerem félreérthető voltam, de másról van szó.Szívességet kérnék.-válaszolta.
Nem válaszoltam rögtön.Még is milyen szívességet kérhetne tőlem?Nem is ismer. mindössze egyszer feküdt le velem, tegnap este.Miben segíthetnék én neki?
-Még is miféle szívességet? -tettem fel a nagyon is érdeklő kérdést.
-Szóval, lenne ma nálunk egy vacsora, és kellene egy kísérő.És mivel senki sem jutott sz eszembe így....
-Komolyan engem akarsz megkérni?De hát nem is ismersz.-vágtam szavába.
-Tudom, tudom, de nagyon fontos lenne,... és fizetnék is érte!-tette hozzá.
-Na jó menj a francba!-csattantam fel.
-Még is minek képzelsz te engem?Azt hiszed a pénzedért bármire rávehetsz, hogy bármire kapható vagyok egy kis pénzért?-kérdeztem indulatosan.
-Nem , dehogy is, sajnálom!Nem ezt gondolom.Csak tényleg nagyon fontos lenne ez az esemény és, jó lenne ha elkísérnél.-hangja szinte esdeklő volt.
Elgondolkodtam.Végül is miért ne.Mindig is szerette volna elmenni egy ilyen flancos eseményen részt venni. És talán még jól is érezhetem magamat.
-Rendben.És mit kellene felvennem?-kérdeztem.
-Komolyan?Nagyon hálás vagyok!!-szinte már kiugrott a bőréből.-Szerintem egy koktélruha megfelelne a célra.-tette hozzá később.
-Akkor jó, és mikorra menjek, és hova?-tudakoltam.
-Csak add meg a címedet és a sofőröm érted megy este hétre.-adott választ.
Miután lediktáltam a címet elköszöntünk egymástól.
Remélem nem fogom megbánni hogy igent mondtam.Talán még élvezni s fogom.
Majd meglátjuk, azonban fogalmam sincs hogy mit is vegyek fel.Így hát a gardróbhoz siettem.
Nagy fejtörést okozott mire dűlőre jutottam, de végül sikerült választanom.
Egy gyönyörű barna ruhát választottam egy szintén sötét tónusú magassarkúval.
Ahogy telet az idő egyre jobban vártam az estét, egy biztos ez sem lesz egy szokványos szombat....

Kristen ruhája a vacsorára